Szülővárosának, Kunhegyesnek faragott kunkapukat Czupp Pál

Ismét nagy munkához ragadott vésőt a kunhegyesi fafaragó, Czupp Pál. A népi iparművész tanítványával, Király Ferenccel két kunkaput készített a városnak.

– Az egyik a református egyházhoz, a parókia bejáratához kerül, a másik pedig a város főterén kap helyet, a Csillagsétányon lesz elhelyezve. Egy kapu kifaragása nagyjából százhúsz órát vesz igénybe – magyarázta Czupp Pál.

Mester és tanítványa együtt dolgozik a kapukon. Mint lokálpatrióták, úgy gondolták, hozzálátnak elterjeszteni, széles körben megismertetni a kunkapuk méltatlanul feledésbe merült hagyományát. A helyszín pedig adta magát.

A koronavírus előidézte helyzetben két hétre munkanélküli lett Király Ferenc, így adódott a lehetőség, hogy csatlakozzon az akkor már nagy munkában lévő iparművészhez. Úgy osztották meg a munkát, hogy Czupp Pál a lábrészeket, Király Ferenc pedig a fejrészt faragta. Erre azért volt szükség, hogy ne lehessen feltűnő különbséget tapasztalni az elkészült kapuk között.

– Nagy élmény volt számomra, hogy részt vehettem a munkában, sokat tanultam – mondta Király Ferenc. – Másfél éve kezdtem faragni, volumenében ez volt a legnagyobb mind közül – jegyezte meg.

Ottjártunkkor már csak a festés hiányzott, favédő alapozóval látták el a kunkapukat, a lábakat és a koporsótetőt egyaránt. Utóbbi a koporsóra emlékeztető formájáról kapta a nevét, tulajdonképpen egy esőtető, de így terjedt el a nagykunok körében.

– Mindegyik kapura került oromdísz, mely az egyháznak szánt darabon egy kereszt, a város főterére készült kapun pedig Kunhegyes címerállata, a kecske – mutatta a kifaragott formákat Czupp Pál.

Eddig közel harminc kunkaput készített az iparművész, saját elmondása szerint ezek több mint felét normál méretben, másik részét makettként. A munka legnehezebb része a mozgatás, hiszen a két, olykor két és fél méter magas kapuk elemei egyenként is rendkívül súlyosak.