2020.06.01. 15:30
Méltó helyére került Szolnok egyik történelmi emléke
A Belvárosi nagytemplom felújítási munkálatai irányították rá újra a figyelmet egy évtizedek óta rejtőző megrendítő sírfeliratra, a városunk történetében kimagasló szerepet játszó Gorove család emlékére. A családi címeres kőtáblát sokáig az istenháza használaton kívüli oldalbejáratának védett előterében őrizték, aminek története még 1993-ra nyúlik vissza.
A kőtáblát mutatja Máthé György plébános a belvárosi templom kriptájában
Fotó: Mészáros János
Amint arról annak idején hírt adtunk, az egyik mellékoltár elmozdulása miatt akkor nyitották fel az épület régen lezárt és jórészt elfelejtett kriptáját. A Barotai Imre kanonok és Czagány Kálmán megyei műemléki felügyelő vezetésével belépőket nem mindennapi látvány fogadta a föld alatt. Az ott levő koporsófülkéket feltehetően az 1919-es román megszállás idején kifosztották, a csontvázak szétszórva hevertek egy korábbi árvíz hordalékán.
A feltáráskor került elő két kő sírtábla is, az egyiken a Gorove család nevével, melynek tanúsága szerint az 1830-as években, sőt a Historia Domus szerint még 1849-ben is volt itt temetés, amikor Kossuth Lajos menekülés közben elhunyt unokaöccsét helyezték el a kriptában. A munkálatokat követően a hamvakat újratemették, az altemplom egy részében kriptafülkéket alakítottak ki. Egyúttal a Gorove sírtáblát pedig felvitték a templomba, ahol évtizedekig gondosan őrizték.
Fotó: Mészáros János
Most, az altemplom további részének felújítása során újabb urnafülkék kialakításával együtt az emléktábla is méltó körülmények közé került. Régi hagyományt követve a kripta belső falán helyezik el, ahol megrendítő üzenetét a látogatók is olvashatják. Latin felirata ugyanis családi tragédiák sorát meséli el az érdeklődőknek. Amennyire szövege megfejthető, az emléket állító Gorove Lászlónak öt kiskorú gyermeke, négy hónapostól a kilenc évesig nyugodott eredetileg a kriptában. Bár a korai gyermekhalál abban az időben megszokottabb volt, mint napjainkban, az elmúlás ilyen mértéke ennek tudatában is megdöbbentő.
Az első két gyermek azonos neve még azt sejteti, hogy szülei bíztak második fiuk felcseperedésében, de az ő, és testvérei szomorú sorsa végül reményeiket szeghette. Az emléktábla másik érdekessége, hogy a rajta álló névsor nehezen illeszthető be a család jelenleg ismert történetébe, mely szerint Gorove Lászlónak Anna, István és Konstancia néven összesen két lánya és egy fiúgyermeke született. Ennek a kérdésnek a kibogozása még avatott családtörténészekre vár, akiknek bizonyára feladja a leckét a most újra nyilvánosság elé került sírfelirat.
A gáttajai família felemelkedés
A gáttajai Gorove család a tizenhetedik században települt le Erdélyben. Nemességüket Mária Terézia királynőtől kapták, melyet Békés vármegyében hirdettek ki. Megyénkben az 1752-ben született Gorove Kristóf szerzett birtokot Tisza-Varsányon, a későbbi Rákóczifalva határában. Az ő fia volt az 1780-ban született és 1839-ben elhunyt László, a Szolnok történeti emlékeit is megörökítő tudós író, az Akadémia levelező tagja. Fiának, Gorove István miniszternek a nevét viselte hosszú időn át Szolnok főutcája. A család rákóczifalvai kúriáját az 1950-es években lebontották, emlékét ma csak az általuk emelt Szent Rókus kápolna őrzi.
