Apró legény volt, de nem ezért hajtunk fejet előtte

Jajj Istenem! A mindenható nem válogat. A bölcs öregek úgy tartják a halálról, sohasem a koros, hanem a soros megy el tőlünk. Így történhetett meg tehát, hogy ezúttal egy mosolygós örökifjút szólított magához az Úr. Tóth József mindössze 54 esztendőt élt.

Tóth, és József... Egyszerű név. Könnyen megjegyezhető. Lenne, ha nem volna belőlük ezerszám. A mi barátunk azonban egy volt a sok közül. Inkább volt Józsika, „tótjóska”, de leginkább Rossi (ejtsd: Rosszi). Az általa is istenített olasz labdarúgó-válogatott és a Juve világbajnok és aranycipős csatára nevét aggattuk rá becenévként. Mivelhogy a mi kis megállíthatatlan motoregerünk is e pöttömnyi magasságú, ám óriási képességű talján sztárhoz hasonlóan mozgott a futballpályákon.

Hatalmas szíve volt, ki is tette minduntalan a játéktérre, kétségtelen. Nem ismert elveszített labdát, nem ismert legyőzhetetlen ellenfelet. Hajtott, küzdött, dúródott, tisztességgel tette a dolgát a labdával és anélkül is. Olyan munkát végzett a mésszel körbeszórt küzdőtéren, amely felért kettővel, hárommal, akár tizeneggyel is. Játékostársai, edzői és a szurkolók is szerették, de nem csupán ezért.

Becsületes, tisztességtudó emberként már futballistaként is példát mutatott. Állítom, csupán szerénysége hátráltatta abban, hogy többre, magasabbra vigye. Megérdemelte volna. Sokkal jobban, mint ahányan közülünk kiérdemelték ezt... És nagy szíve volt a pályán kívül is. Egykori játékostársai tisztában voltak vele, mire képes. Becsülete, tisztessége, szerénysége és mérhetetlen munkabírása okán lehetett rá számítani. Pályafutása befejeztével hát alkalmazták. Itt is, ott is. Például az Aba-Novákban és a MÁV-pályán is. Köszönet ezért is barátaim!

Aktív sportpályafutása nem adott számára túl márkás cipőket, így hát nem is élt nagy lábon. Érdemtelenül, nagyon szerény körülmények között éldegélt. És nagyon méltatlan körülmények között halt meg. Fiatalon. Túl fiatalon. Az élet már gyermekként, kamaszként, felnőttként és családapaként is mostohán bánt vele. Ezzel az örökvidám, mindig mosolygós, szorgos, dolgos, barátságos és jószívű, apró termetű legénykével. Dolgozott keményen éppen akkor is, amikor maga alá temette a végzet...

Halála után barátai méltó módon, kegyelettel emlékeznek Rossikára. Családja támogatása mellett tisztességes búcsúval hajtanak fejet előtte. Kedden, az Üllői úti Groupama Arénában a Fradi-legenda, Lipcsei Péter vitte a klubszeretete okán nem is kicsit zöld szívű sportember, a Szolnok, a Karcag, a Kunhegyes és a Kisújszállás egykori labdarúgójának urnáját a kezdőkörbe.

Tóth József szertartásos búcsúztatása július elsején, szerdán, a szolnoki Kőrösi úti temető ravatalozójában lesz – a résztvevők egy-egy szál virággal adózhatnak emléke előtt.

Ciao amico, szervusz barátom, Rossi.