Mindenben a maximumra törekszik a díjazott karcagi tűzoltó

– Általános iskolában osztályfőnököm, Lévainé Kovács Róza és férje, Lévai Kálmán, az akkori tűzoltóparancsnok megszervezte az ifjúsági tűzoltócsapatot, amelynek tagja lettem. 1987-ben az Országos Ifjúsági Tűzoltóversenyt megnyertük, a Nemzetközi Ifjúsági Tűzoltóversenyről pedig bronz és ezüst minősítéssel tértünk haza Ausztriából. 1988-ban az Országos Ifjúsági Tűzoltóversenyen csapatban elsők lettünk éppúgy, mint a Nemzetközi Ifjúsági Tűzoltóversenyen, Berekfürdőn. 1989-ben részt vettem a CTIF Nemzetközi Ifjúsági Versenyen Varsóban is – idézi fel az első tűzoltósággal kapcsolatos élményeit Sóti Gábor, aki mindezek ellenére aztán a mezőgazdasági pályát választotta.

– A karcagi Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem, majd maradtam a technikusira is. Megnyertem az Országos Szakmai Versenyt növénytermesztés és növényvédelemből, így felvételi nélkül jutottam be a Gödöllői Agrártudományi Egyetem főiskolai karára. Gazdasági mérnöki vonalra mentem, pénzügyi szakirányra. Amikor 1996-ban végeztem, megkeresett Lévai Kálmán, hogy nem gondolkoztam-e esetleg a tűzoltóságon. Mivel az általános iskolai emlékeim jók voltak, igent mondtam – avat be Sóti Gábor, aki azóta megszerezte a munkájához szükséges szakmai végzettségeket is. 2012 óta az Egységes Integrált Katasztrófavédelem Karcagi Kirendeltségén tűzoltósági felügyelő. Magas szintű szakmai munkáját huszonnégy év alatt több országos, városi, megyei díjjal is elismerték már.

– Megtiszteltetés számomra, hogy átvehettem ezt a díjat is. Bár én kaptam, de egyértelmű, ha nincs mögöttem egy olyan közösség, amelyre építhetek, amelynek a munkájára büszke lehetek, nem lehetnék sikeres. Kell a szakmai elöljárók, a városi, megyei vezetők támogatása, ellenben fontos a családi háttér is. A feleségemtől és a két gyermekemtől teljes támogatást kapok. Dóri kulturális területen dolgozik, a gyermekeim a Karcagi Nagykun Református Általános Iskolában tanulnak. Gabó hetedikes, Dorci negyedikes. Igyekszem velük is szigorú, ugyanakkor következetes lenni. Nagyon szeretem otthon is a rendet, a fegyelmet, bár sokszor kenyérre lehet kenni – vallja be az édesapa, aki szerint az, hogy jól csinálja-e az ember szülőként, az majd csak utólag derül ki.

– Vallom, hogy mindent százszázalékosan kell csinálni, mert dolgozni és játszani sem lehet úgy, hogy most kicsit tanulok, kicsit játszom.

Így a digitális oktatással sem változott nálunk semmi, de a szülőkre sokkal nagyobb teher hárul. Sóti Gábor számára a kikapcsolódást a kertészkedés, a családi biciklitúrák, a helyi kulturális programok, a fiával közös galambászat jelenti, de vannak apa-lánya programjaik is. A csapatépítés részeként a kolbászízesítő versenyen Tűzokádók néven tűzoltó kollégáival töltött kolbászt, természetesen precízen kimérve a versenyben előírt hatvan-hatvan centis kolbászszálakat.

Gábor a gyermekeinek is javasolná a tűzoltó pályát, mert nagyon összetartó a csapat, egy igazi család, közösség, ami a mai világban ritkaságszámba megy.

– Vezetőként fontosnak tartom, hogy megbeszéljük a problémákat, mert egy irányba kell, hogy haladjon a csapat. Az a célom, hogy az állampolgárok tűzbiztonsága növekedjen, ehhez a jogszabályok betartása mellett mindig a szakmailag lehető legjobb megoldást kell keresni. Erre törekszem a következő 25 évben is – ígéri Sóti Gábor.