Hungarikum lett a magyar szablyavívás

– A Magyar Szablyavívó Egyesület nevében Máday Norbert nyújtotta be a javaslatot a Hungarikum Bizottság felé. Hungarikummá olyan kiemelkedő nemzeti értéket lehet nyilvánítani, amelyet előzőleg már felvettek a Magyar Értéktárba. Ennek alapján a bizottság május 21-én döntött a klasszikus magyar szablyavívás hagyományának ilyen formában is történő megőrzéséről – válaszolta a döntés előzményére vonatkozó kérdésünkre a vívómester. Azt is elmondta, hogy az ő kezdeményezésére a Magyar Szablyavívás és a Borsody-vívórendszer már 2015-ben, illetve 2016-ban már bekerült a szolnoki, majd a megyei értéktárba is.

– Az Önök által művelt vívás mennyiben különbözik a hagyományos sportvívástól?

– Ennek a kimondottan magyar hagyományokon alapuló vívórendszernek, amit modern magyar kardvívásnak is nevezünk, a megalkotása Borsody László őrnagy, honvéd vívómester nevéhez fűződik. A mozdulatok ilyen katonai logikával történő összefűzése semmilyen más külföldi vívórendszerben nem található meg.

– Melyek a történelmi alapjai ennek a vívásmódnak?

– A taktikája ahhoz a szablyatípushoz kötődik, melyet honfoglaló őseink hozták magukkal Ázsiából, s amely a végvári vitézeken keresztül egészen a huszárokig végigkísérte történelmünket. A klasszikus magyar kardvívás intézményes oktatására két intézmény is szolgált. Az 1825-ben gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós kezdeményezésére létrehozott Pesti Nemzeti Vívó Intézet, illetve a Magyar Királyi „Toldi Miklós” Honvéd és Sporttanár- és Vívómesterképző Intézet, ahol többek között Borsody László honvéd vívómesterek százait képezte.

Nem sokon múlt, hogy ez a régi magyar kardművészet nem veszett el örökre, mert a háború után háttérbe szorult mint irányzat.

– Máday Norbert gyűjtőnek, kung-fu nagymesternek köszönhetjük, hogy sikerült megtalálni a jelent a múlttal összekötő szálat. Ő találkozott Pézsa Tiborral, az 1964-es tokiói olimpia egyéni kard bajnokával, aki továbbadta nekünk a kard Einsteinjének nevezett Borsody Lászlónak és utódjának, Szűts Jánosnak a tudását. Kevés ember van, aki még ismeri a régi klasszikus magyar kardvívást, Pézsa mester közéjük tartozik. Talán ez volt az utolsó pillanat, amikor még megragadhattuk és tovább vihettük ezt a szálat.

– Ő oktat bennünket, s az ő tanítása alapján alapította 2012-ben Máday Norbert a ma már az ország számos pontján, szinte minden megyei jogú városban működő Magyar Szablyavívó Iskolát. Szolnokon ennek nyomán hoztam létre a Szolnoki Magyar Szablyavívó Iskolát, ahol nem csak a kardforgatást tanítom, hanem régi vívó tárgyakból egy gyűjteményt is létesítettem.

– A hungarikummá minősítés milyen hatással lehet az Önök további tevékenységére?

– Lehetőséget ad arra, hogy pályázatokon keresztül még több fiatallal ismertessük meg a szablyavíváson keresztül történelmünket és hagyományainkat is meg tudjuk őrizni. Így remélhetőleg többen kapnak kedvet ahhoz, hogy szablyát fogjanak a kezükbe.

Kardforgató történelmi előképeink

Jeles szablyavívóink közé tartozott az 1500-as években Thury György neves végvári kapitány, akihez még Perzsiából is jöttek vívók, hogy összemérjék vele a kardjukat. Újkori olimpiáinkról érdemes megemlíteni Jekelfalussy Piller György katonatisztet, kétszeres olimpiai és hatszoros Európa bajnokot, aki Borsody László személyes tanítványaként a legjobb példánk a magyar kardiskola hatékonyságára és eredményességére.