Ferenc József, bár nem tervezte, mégis „ellátogatott” Szolnokra

Emléktárgyakon, mindenféle szuveníren megjelent a „felséges pár” arcképe. A magyarok érthetően nem rajongtak ennyire az uralkodóért, főleg az 1850-es években. Ez érhető is, hiszen az ifjú császárban a magyar függetlenség eltipróját látták. Bizony hosszú évtizedek kellettek ahhoz, hogy nagyapáink úgy emlegessék a tizenkilencedik század végi monarchia életét, hogy „a boldog békeidők”.

A fiatal uralkodónak minden követ meg kellett mozgatnia, hogy valamiképpen elnyerje a meghódított ország szimpátiáját, így hát körutazásra indult 1852-ben. Ez csak a hivatalos jelentések szerint sikerült nagyon jól, a magyarok lelkében „még ott izzott a parázs a hamu alatt”.

1857-ben újabb körutazást tett, melyre elkísérte felesége is. Az utazás részletes és hiteles összefoglalását Manhercz Orsolya írta le „Magas rangú hivatalos utazások Magyarországon a Bach-korszakban” című disszertációjában. A programban eredetileg nem szerepelt Szolnok. Jászberény, a jászok „fővárosa” viszont mindjárt az első helyre került. Ez érthető is, hiszen a Tisza menti település abban az időben inkább hasonlított egy halászfaluhoz, mint városhoz. Ellenben Jászberény egy alföldi „metropolisz” benyomását keltette. A császári pár 1857. május 23-án érkezett a városba, ahol hatalmas ünnepséggel várták. Május 28-án már Debrecenben találjuk a császári menetet.

Egy pillanatra kanyarodjunk el történetünkben! Az országban ugyanis gőzerővel folytak a vasútépítkezések, a Szolnoktól Debrecenig tartó vaspályán is már az utolsó simításokat végezték. Ezzel kapcsolatban a következőket írta a Vasárnapi Ujság 1857. április 23-i száma: „…Május 24-én ugyanis erdélyországi kormányzó Schwarzenberg Károly herceg, kiséretével együtt s a tiszai vasúttársaság elnöke gróf Andrásy György, Schimke igazgató társaságában, május 25-én pedig Liechtenstein Félix herceg és Simbechen altábornagy urak Szolnoktól Karczagig ezen vasuton utaztak kavicshordó kocsikon s ez által a vonalat sajátságos módon mintegy megnyitották.

Azonban még nagyobb kitüntetés várta a vonalat, midőn Ő császári és királyi Felségeik a vonal járhatóságáról meggyőződést szerezvén, Ő császári és királyi Felségeik szintén elhatározták, hogy Karczagtól Szolnokig szintén a vasutat választandják, minélfogva erre nézve minden előkészület meg is tétetett…” A Karcagtól Szolnokig tervezett vasúti utazás a császári párral azonban nem jött létre.

Az előkelő vendégeket mégsem lehetett kavicshordó kocsikra ültetni… Volt azonban még egy nyomósabb ok is: Debrecenben rossz hírek várták az uralkodópárt. Elsőszülött gyermekük, Zsófia nagyon beteg volt, és egyre romlott az állapota. Május 28-án rövid debreceni tartózkodás után Tiszacsegére hajtottak, majd az oda érkező gőzössel hajóztak Szolnokig. A hajóállomásról az Indóházhoz mentek, ahonnan továbbutaztak vonattal Pestre.

Így végül mégis elmondható, hogy Ferenc József császár és Erzsébet császárné 1857-ben Szolnokon is járt.