Magyar óriásnyulakat is tart a fiatal jászapáti tenyésztő

Ha nem ismerném Farkas Lászlót, és ha nem tudnám, hogy nyúltenyészete a Nyúl utcában található, akkor könnyen azt hittem volna, hogy találkozásunk helyszínének megjelölése talán csak valami áprilisi tréfa. Pedig nem vicc ez, csak véletlen egybeesés.

– Már gyermekkorom óta nagyon szeretem az állatokat – kezdte Farkas László, miközben az udvar hátsó részében sorakozó nyúlketrecekhez sétáltunk, ahol bemutatta a puha bundájú lakókat. Található köztük házi keverék, német óriás lepketarka, szürke német óriás, kaliforniai és természetesen magyar óriásnyúl is.

– Az első házi keverék nyulakat – egy bakot és egy nőstényt – még valamikor tíz-tizenegy éves koromban vásároltam meg a barátomtól. Szépen szaporodtak, bővült az állomány. Évekkel később azonban a középiskola, a tanulás és a sport miatt egyre kevesebb időm maradt az állatokra, így végül eladtuk őket.

– Három-négy éve a jászapáti vásárban sétálgattam, ahol természetesen a nyulakat is szemügyre vettem. Akkor jött a gondolat, hogy újra foglalkoznom kellene velük. A vásárból hazajöttem és kitakarítottam, rendeztem a régi ketreceket, amiket még édesapám készített. Az interneten sokat olvastam a nyúltenyésztésről, szakemberek után kutattam – mesélte.

Hozzátette, hogy különböző internetes csoportokban sok segítséget, számos hasznos információt kapott. Elsőként sima keverék házi nyulakat vett, majd jöttek az óriás fajták is. Az állomány azóta folyamatosan gyarapodik. Az elmúlt hetekben három alomban születtek kis tapsifülesek, a legfiatalabbak csak néhány naposak.

– Egyik kedvencem a magyar óriásnyúl, mely az egyetlen őshonos nyúlfajtánk. Olyan nagy becsben van tartva, hogy nemzeti kinccsé nyilvánították. Úgy gondolom, hogy hobbi szinten kezdő nyúlászként még van mit tanulnom, ezért nemrég beléptem a Magyar Óriásnyúl-Tenyésztők Országos Egyesületébe. Szeretnék komolyabban foglalkozni a tenyésztéssel – beszélt terveiről László.

Érdekességként elmondta, hogy eddigi legnagyobb méretű állata egy nyolc és fél kilós német óriásnyúl volt. Beszélgetésünk során kitértünk a nyúlhús-fogyasztásra is.

– Soha nem ettem még nyulat. Annyira megszeretem őket, hogy nem vágnám le egyiket sem – avatott be a részletekbe. – A hazai gasztronómiában nem annyira elterjedt még a nyúlhús fogyasztása, pedig indult már kampány ennek népszerűsítésére. Azt mondják, hogy finom és egészséges. Általában nyúlpaprikást, levest, pecsenyét készítenek belőle, de láttam már nyúlkolbászt is – tette hozzá.

Szökésben voltak a tapsifülesek

A nyúltartás kikapcsolódást, stresszoldást jelent Farkas László számára. Napi egy-másfél órát vesz igénybe az állatok takarmányozása, a ketrecek takarítása. Sok törődést igényelnek, így válnak szelíddé.

– Azt pedig jól megtanultam, hogy a ketreceket biztonságosan be kell zárni. Még gyerekkoromban történt egy ma már viccesnek tűnő eset. Egyik reggel ugyanis arra ébredtem, hogy az udvar tele volt szaladgáló nyuszikkal. Kiszöktek a ketrecekből, és a szabadságtól megrészegülve lyukakat ástak a kertben…