Gyakori ellenőrzéssel védik a Kossuth-fát Tiszaföldváron

Több mint százhúsz éve díszíti a várost egy kocsányos tölgyfa. A helyiek csak Kossuth-fának hívják ezt a terebélyes lombhullatót. Olvasónk, Boros Nagy Györgyné jelezte, miszerint a fa rossz állapotban van, szerinte kezelésre szorul.

Szemmel látható viszont, hogy fakadnak a rügyek és erősnek, egészségesnek tűnik a tölgy.

– Több mint tíz éve kellett levágni egy oldalágát, amit akkor szakszerűen sebkezeltek. Most látszik, hogy egy kisebb, karvastagnyi ággal akadhatnak problémák, ha szükségesnek látjuk, elvégezzük a felmerülő feladatokat – közölte Hegedűs István polgármester, aki meg is mutatta a kocsányos tölgyet.

– A tölgyeket a késői lombfakadás jellemzi. Az erdőkben előbb teret, fényt enged a korán virágzó, elvirágzó hagymás, gumós növényeknek és csak utána fakad a lomb, beárnyékolva a talajt – tudtuk meg Béres Máriától, a Tiszazugi Földrajzi Múzeum igazgatójától, aki maga is figyelemmel kíséri a nemes fa sorsát.

Néhány éve Az év fája címre is pályázott a tölgyfa, akkor Magyar Mihály jellemezte.

– A fát közvetlenül a település első ártézi kútja mellé ültették. A monda szerint Kossuth Lajos ehhez a fához kötötte lovát, amikor Tiszaföldváron járt, ami, mint tudjuk, nem lehetséges, mivel a fa ültetésekor már nem élt. Valószínűbbnek tartott az az állítás, hogy a forradalmár halálának emlékére ültették. A ma már több mint százhúsz éves fa karakteres szerepet tölt be az óváros négyezer-ötszáz négyzetméteres parkjában. A park nevét a közepén elhelyezkedő Kossuth Lajost ábrázoló szoborról kapta – írta korábbi összefoglalójában Magyar Mihály.

Inkább terebélyes, mint magas a polgármesteri hivatal előtt álló kocsányos tölgyfa.

– Ernyőszerűen elterülő ágrendszere a díszkút és közvetlen környezete felé hajol, amellyel romantikus hatást kelt az arra járókban. Az év minden szakában üde színfoltja városunknak. Télen karakteres ágrendszerével, tavasszal megújuló lombtömegével díszít, nyáron csalogatja a hűsölni vágyókat, ősszel pedig csodálatos lombszíneződésével örvendeztet meg mindnyájunkat. Nincs olyan lakos, akinek ne lenne valamilyen élménye a tölggyel, legyen az csak egy pár perc is, amit az árnyékában töltött a buszra várakozva egy forró nyári délutánon – jellemezte Magyar Mihály.