Egy jól felépített napirenddel sokat segítünk gyermekünknek

– Lassan megtanulok sütni – mondta mosolyogva a karanténnal kapcsolatban Mériné Geschitz Rita. Az öt-, három- és egyéves gyermeket nevelő Mériéknél leginkább a bevált óvodai napirendet követik.

– Gyeden vagyok, így le tudok ülni a lányokkal kézműveskedni, festeni vagy rajzolni. Elkészülnek a napi feladatok az oviba is – részletezte az édesanya, aki kifejtette, hogy a rokonokkal és barátokkal telefonon tartják a kapcsolatot.

– Így az egész családnak egyszerűbb, hiába vagyunk itthon hetek óta, mégis jelen vannak az életünk eddigi szereplői kezdve a családdal, a barátokon át, de még az óvó nénik és a gyermek edzője is küld néhány videót. Már a nagyszülők is egészen jól kezelik a videótelefont, eleinte előfordult, hogy csak a mama homlokával beszélgettünk, de már egyre profibbak vagyunk – mesélte Rita, aki hozzátette, természetesen náluk is megesik, hogy mindenki bal lábbal kel fel.

Hasonló cipőben jár a szolnoki Boros család is. A gyermekek ugyanolyan korúak és a munka súlya sem nyomja az édesanya vállát.

– A férjem napközben eljár dolgozni, a nagymamákat otthon tarjuk, így négyesben töltjük a nap nagy részét. De szerencsésnek gondolom magunkat, hiszen nem kellett gondolkodni, hogyan oldjuk meg a gyerekek felügyeletét a karantén alatt – fejtette ki Borosné Rimaszombati Dóra, aki ugyancsak a fix napirend fontosságát tartja szem előtt. Hiszen így a gyerekek is el tudnak igazodni a folyamatos otthonlétben.

Mériékhez hasonlóan ugyancsak a videótelefont választják a nagyszülőkkel való kapcsolattartásra.

– Mindennap beszélünk velük, van, hogy többször is. Már a gyerekek is kérik, hogy hívjuk fel a mamákat. Nagyon várják már, hogy mikor alhatnak újra náluk, mivel ez felénk a karantén előtt rendszeres program volt – mesélte.

Az óvodáskorú gyermekeket nevelő családoknál mintegy meghosszabbított nyári szünetként élik meg a családok a karantént. De mi a helyzet azoknál a nagycsaládoknál, ahol több gyermeknek egyszerre kell biztosítani a tanuláshoz szükséges feltételeket?

A szolnoki Erdős családban a nagyfiú már kirepült a családi fészekből, míg a lányok az általános iskola felső évfolyamaiba járnak.

– Már a járvány kipattanása előtt megbeszéltük a fiunkkal, aki Budapesten él, hogy most egy darabig nem jön haza hozzánk. Nagyon nehéz ez szülőként, főleg, hogy az idős nagyszülőket is csak telefonon láthatjuk. A húsvét egyébként is nagy ünnep nálunk, sok születés- és névnap esik erre az időszakra, mindig nagy családi összejöveteleket tartunk, ami sajnos idén elmaradt. Ilyen még sosem volt, hogy nem tudtunk elmenni a templomba – mesélte az édesanya, Versegi Mónika.

A pedagógus anyuka reggel a lányokat igazítja el a feladatok rengetegében, majd az ebédfőzés után a saját teendőit veszi sorra. Hétvégén viszont társasjátékoznak, kirakóznak és fényképeket nézegetnek, így próbálnak kikapcsolódni a szürke hétköznapok monotonitásából.

– Eleinte megtévesztő és furcsa volt a szünetélmény, de aztán mindenki megtalálta a helyét – avatott be az édesanya, akik szerint a lányoknak leginkább az atlétikaedzések hiányoznak.

Ám az edző által kiadott feladatokat elvégezve próbálják formában tartani magukat.