Szolnok plébánosa szerint otthon is feltöltődhetünk hittel

– Mióta része a keresztény életnek a böjt?

– A böjt története mintegy kétezer évre nyúlik vissza, sőt, már az Ószövetségben is jelentős szerepet játszott. A klasszikus értelemben vett negyven napos időszak a bibliából származik. Jézus például negyven napig böjtölt. Tudjuk azt is, hogy a negyvenes szám a számmisztikában mindig egy várakozásokkal teli időt jelölt. Az egyház is ezt követi. Ilyenkor, ami igazán fontos, az a saját kényelmünkről való lemondás, s hogy odaadjunk valamit magunkból Istennek.

– Hogyan élték meg az emberek a húsvét előtti időszakot régen és ma?

– Alapvetően a húsról és a szórakozásról való lemondás határozta meg ezeket a napokat. A régi időkben ekkor már nem voltak sem bálok, sem pedig esküvők. Az alamizsnáskodás és a szeretettel összefüggő cselekedetek kerültek előtérbe. Az egyház ezzel párhuzamosan az önfegyelemre hívja fel a figyelmet, vagyis, hogy ne a dolgok és a tárgyak irányítsanak bennünket, hanem Isten igéje.

– Mint tudjuk, a nagyböjtöt a farsang előzi meg, amelyet mindig is a tánc, a mulatság jellemzett. Ezek után viszont csak úgy lehetett felkészülni Jézus szenvedésére, halálára és feltámadására, hogy megtisztulunk. A böjtben a lemondás gyakorlata mindig is jelen volt. Tudni kell emellett, hogy a gyónást ilyenkor különösen szorgalmazza az egyház, ahogyan a nagyböjti lelkigyakorlatokat is.

– Az előkészületi, bűnbánati időnek megvannak a maga jelképei.

– Így igaz. A nagyböjt színe a lila, sajátos imája pedig a keresztút.

– Idén egy kicsit másként tekintünk a nagyböjtre. A járvány más megvilágításba helyezte mindennapjainkat.

– Valóban. Ebben az esztendőben a nagyböjt átváltott egy rendkívüli helyzetbe. A koronavírus-járvány kapcsán gyakran eszembe jut, hogy ezúttal egy „speciális” nagyböjtöt tartunk. Nem tudunk másokat meglátogatni, de tudunk telefonálni. Akadályoztatva vagyunk a személyes találkozásban, ám a modern technika segítségünkre van ebben. Azt hiszem, alaposan felértékelődött a modern eszközökön való érintkezés szerepe. Most egy más típusú fegyelemre és kommunikációra ösztönöz minket az ünnep az emberi kapcsolatokban. – –

– Ugyanakkor a nehézségek ellenére is tudunk szeretni és jót tenni. Ámulva hallgattam a rádióban a minap, hogy többemeletes épületekben fiatalok ajánlották fel szolgálataikat, hogy bevásárolnának az időseknek. Szép gesztusok ezek, amelyek rámutatnak, hogy az egymás mellett gyakran ridegen élő emberi közösségek a vírus miatt áthangolódnak arra, hogy észrevegyék a mellettük élőket. A járványhelyzet új területeket nyitott meg a szeretetszolgálatban. Az emberiséget – különös módon – nem egy atomtámadás, és nem is a harmadik világháború, hanem egy vírus mozdította meg.

– A templomok jelenleg zárva tartanak. Hogyan tudjuk szűkebb környezetünkben is gyakorolni a hitünket?

– A rádió és a televízió ezekben a napokban több lelki tartalmat közvetít. Ilyenkor a Szentírásból is érdemes egy evangéliumot elolvasni. Otthon is imádkozhatunk az orvosokért, az ápolókért, a mentősökért, s a mezőgazdasági dolgozókért, akik az ételeinkhez termelik meg az alapanyagot. Fel kell ismernünk, hogy amíg mi otthon vagyunk, addig mások értünk dolgoznak.

– Sajnos mára nagyon elszálltunk, a Jóisten a peremre került a hétköznapokban. Ezek a hetek arra mindenképp jók, hogy magunkba szálljunk, s hogy átértékeljük az életünket. Rákényszerülünk a lelki megújulásra. Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy tulajdonképpen az egész emberiség nagyböjtöt tart. Akár hívő valaki, akár nem, rá van kényszerítve a böjti fegyelemre. Ez a magatartás ezúttal nem csupán a keresztények sajátja.