Bronzérmet szerzett Stuttgartban a rákóczifalvai Kocsis Zoltán

A feb­ruár 14–19. között zajló rendezvény minden napján megmérették magukat az egyéni versenyzők, naponta 300–350 fő mutatta meg tudását. Zoltán a harmadik nap tárta a zsűri elé gasztronómiai alkotásait.

– A konyhaművészet kategóriában nincsenek kötöttségek, csak olyan elvárások vannak, hogy például a finger food-nál húsz grammnál nem lehet több egy falatka. Egyébként teljesen a versenyzők fantáziájára van bízva, hogyan állítják össze az elkészítendő menüt – avatott be a mesterszakács a versenyzés rejtelmeibe.

– Hideg előételt, meleg előételt, levest, főfogást, desszertet és négyféle finger foodot – két hideget és két meleget – kell készíteni. Egy fehér abrosszal terített asztalra kell elkészíteni az ételkompozíciót. A zsűri itt alapvetően a látványt értékeli, nincs kóstolás. Nagyon fontos az alapanyag megválasztása, valamint az, hogy minél több konyhatechnológiai folyamatot alkalmazzon az ember. És persze látványos legyen a végeredmény. Ez tulajdonképpen egy gasztronómiai kiállítás, melynek része a verseny, így figyelembe kell venni, hogy az ételek estig ott állnak a melegben, addig meg kell őrizniük állagukat. A tartósítást úgy oldjuk meg, hogy minden fogást bevonunk aszpikkal.

Az adott napon reggel öt órától hétig dolgozhattak az egyéni versenyzők az asztalnál, majd a zsűri tíz óráig bírálhatta a műveket. Ezt követően a termet megnyitották a nagyközönség előtt.

– Egy egész csapat végezte a zsűrizést, hiszen naponta több száz egyéni versenyző munkáját kellett értékelni. Hatan-nyolcan bíráltak egy asztalt, felosztva egymás közt, hogy ki nézi például magát a kompozíciót, ki az előételeket s a többi. Minden egyes asztal száz ponttal indult, a bírák pedig pontozzák, hogy hány hibát találnak, azt összeadják, és levonják a százból. Ponthatárok alapján hatvan-hetven pont között diplomát, majd tíz pontonként növekedve bronz-, ezüst-, valamint aranyérmet kaphatnak a versenyzők – magyarázta az elbírálás mikéntjét Zoltán, hozzátéve, hogy ő bizony olyannal még nem találkozott, akinek száz pontja maradt volna.

– A bronzéremmel elégedett vagyok, nagyon sok munka van ebben is. Az ételek összeállításával, a gyakorlással együtt száznegyven-százötven munkaórát tett ki a felkészülés. De mindenre nem lehet felkészülni, a versenyen is történt például olyan malőr, hogy kezdés előtt összetört a tányér, így rögtönöznöm kellett. Az olimpián való részvételhez nagy segítséget kaptam a munkáltatómtól idő, szervezés és alapanyag tekintetében is. Erre szükség is volt, hiszen a hotel konyhafőnöke vagyok, ami napi tíz-tizenkét órás munkaidőt jelent, az anyagiakat nézve pedig egy ilyen megméretésen való részvétel a nevezési díjjal, alapanyagokkal, háromszázötven-négyszáz ezer forintnál kezdődik.

Zoltán egyébként nem először vett részt ilyen jellegű megméretésen. Két évvel ezelőtt a luxemburgi kulináris világbajnokságon szintén bronzérmet szerzett.

Annak idején Szolnokon szerezte meg a szakács szakmunkás bizonyítványt, majd munka mellett leérettségizett. Diétásszakács-képesítést is szerzett, a mestervizsgát pedig tizenhárom éve tette le. Megfordult az országban Kőszegen, Budapesten, járt Ausztriában, Németországban is, ahol hasznos fogásokat tanult. Mint mondta, napi szinten is folyamatosan képeznie kell magát, hogy ismerje az újabb és újabb alapanyagokat, azok felhasználhatóságát.

Zoltán 1989 óta él Rákóczifalván – a településre nősült –, és tömegközlekedéssel jár át Tiszakécskére. De a hosszú munkaidő miatt nem ingázik naponta, inkább ott alszik, és akkor jön haza, ha több napot tud maradni. – A feleségem nem örül neki, hogy ilyen keveset lát, de annak, hogy idáig eljutottam, a harmincegy éves házasságunk volt a biztos alapja – hangsúlyozta.

Három gyermekük van, de végül egyikük sem követi e pályán, ami szívfájdalma ugyan, de megérti őket, hiszen nagy elhivatottság szükséges hozzá. De van már négy unokájuk is, bár ők még kicsik, de talán felnőve majd kedvet kapnak a mesterséghez.

Különleges fogásokból állította össze menüsorát

A versenyen természetesen nem hétköznapi finomságokat készítettek a résztvevők, Kocsis Zoltán is kitett magáért. Hideg előételnek zöldségterrint készített, meleg előételnek préselt malaccsülköt káposztavariációkkal, kukoricapehellyel, hurkagolyóval. Készített tengeri kagylólevest kétféle kagylóval és királyrákfarokkal. A főfogás pisztáciakérges őzgerinc volt, melyhez természetesen speciális köret dukált. A falatkák egyike például fekete szezámos tormahabbal töltött marinált lazac volt, másik töltött fürjmell. Desszert gyanánt sajttortát szervírozott: a tészta egy csőformában sült, és volt hozzá mákos vaníliafagylat is – ez utóbbi persze csak utánzat, hiszen az igazi seperc alatt elolvadt volna.