Basticz József grafikáin örökíti meg Fegyvernek hétköznapjait

– Születésemtől fogva itt élek, nekem ez a város a szűkebb hazám…– vallja szülővárosáról a fegyverneki Basticz József. Legutóbbi kiállításának témája is lokálpatriotizmusáról árulkodik, hiszen portréi a fegyverneki lakosok különböző arcait mutatják be, közöttük idősebbeket, fiatalabbakat, nőket, férfiakat, közéleti személyeket és hétköznapi embereket egyaránt.

– Először próbáltam ismertebb személyeket megörökíteni, korábbi polgármestereket, iskolaigazgatókat, tanárokat, akik a közéletben szerepet játszanak, de természetesen teljesen hétköznapi embereket is szívesen rajzolok. Minden portréalanyommal beszélgetek, miközben készítem róla a vázlatokat. A képeken szerepelő emberekkel közvetlen kapcsolatba kell kerülnöm, mert ez máshogy nem működik. Ez nem fotó vagy igazolványkép, hanem olyan portré, amely kicsit mélyebbre, a lelkükbe lát, vagyis tükrözni próbálja a személyiségüket, megjelenítve szépségüket, egyediségüket – mondja alkotásairól, melyeket olykor húsz perc alatt megrajzol, máskor jóval hosszabb ideig készít, finomít.

A rajzolás szeretete egészen gyermekkoráig nyúlik vissza, ahogy meséli, szinte mindent papírra vetett, ami megtetszett neki; legyen az egy szép ló vagy egy autó. Aztán úgy gondolta, a műszaki pálya hasznosabb lesz, ezért építészmérnöknek tanult. Hosszú éveken át csak műszaki rajzokat készített, a polgármesteri hivatalban dolgozott, több fegyverneki középület tervezett. Majd amikor nyolc éve nyugdíjba vonult, érezte, eljött az ideje, hogy újra régi szenvedélyének hódoljon. Ez annyira jól sikerült, hogy azóta Fegyverneken szinte évente nyílik kiállítása, de megnézhették különböző témákban készített rajzait Abonyban, Törökszentmiklóson és Szolnokon is.

A Fegyvernek arcképcsarnoka I. című kiállítás március 24-éig látható a helyi művelődési házban. A cím utáni római egyes nem véletlen, hiszen már készül a második sorozat is…

Fénnyel és árnyékkal teremt formákat

Basticz József korábban több színes képet is készített, kísérletezett például pasztellkrétával is, végül mégis a grafitot és a tust választotta eszközének.

– Úgy gondolom, hogy a színek elvonják a figyelmet a lényegről. Nem mintha nem értékelném a gyönyörű színes festményeket, melyeket a mai és egykori festők alkottak, nagyon is! De én inkább formákban szeretek gondolkodni, melyeket a fény és árnyék játékával igyekszem érdekessé, élethűvé tenni – mondja az általa alkalmazott technikáról a fegyverneki alkotó.