Az országos kiállításon is bizonyított a két karcagi preparátor

– Állatokat, élőhelyeket bemutató gyermekkönyveken nőttem fel, az iskolában rengeteg szemléltető eszköz, kitömött madár volt a biológiai teremben, s kedvet kaptam, hogy én is készítsek ilyeneket – mondja Albert Krisztián, aki komolyan gondolta ezt.

– Amikor egy elpusztult sünre bukkantam az erdőben, hetekig jártam ki, hogy megnézzem a természetesen letisztuló csontvázat, amit aztán hazavittem és megfigyeléseim alapján újraraktam. A nagyszüleim támogattak, papám az udvaron épített egy kis bungalót, ahol a természeti kincseket tarthattam. Volt ott a kismadártojásról kezdve a tollakig, koponyákig minden, igazi kincsesbánya volt.

– Középiskolában egyre komolyabban beleástam magam a preparálásba, közben az is körvonalazódott, hogy a természetbe helyezzem a madarakat saját megfigyeléseim alapján, illetve referenciafotókat, -videót tanulmányozok, hogy az etológiai sajátosságokat sikerüljön visszaadnom – mondja Krisztián, aki számára ez olyan munka, mint a mesében, amikor a farkas szeretne bejutni a kis malacok házába, s először csak az egyik lábát rakja be az ajtón, aztán elindul egy folyamat. Ő is így rakja össze a kitömött madarait, csontvázait is.

– Két éve, 2018 februárjában Ausztriában, Salzburgban rendezték meg a XI. Nyílt Preparátor Európa Bajnokságot, ahol csontváz-kategóriában sikerült kék szalagot és Európa-bajnoki címet szereznem mesterkategóriában viaskodó egerészölyves kompozíciómmal. Nagy álmom, hogy Amerikába, a preparátor-világbajnokságra is eljussak. A FeHoVára először neveztem, azt a pillanatot örökítettem meg, amikor egy tojó karvaly balkáni gerlét zsákmányol. Kék szalaggal és első hellyel díjaztak érte – árulja el Krisztián.

Egy másik karcagi preparáló, Kiss Gergely is sikert ért el a versenyen.

– Iskolás korom óta természetjáró vagyok, jól megismerkedtem Karcag határával, közben madártollakat, madárkoponyákat gyűjtöttem. Gyakorlatilag ez volt az alapja ennek a hobbinak. Amikor találtam egy kis koponyát, próbáltam utána nézni interneten, könyvekben, hogy milyen madár is lehetett. Nyolcadikos voltam, amikor a Györffy István iskolában Albert Krisztiánnak preparátorkiállítása nyílt, ott ismerkedtem meg vele. Az első csontvázpreparálásomban ő segített. Ma már állat- és madármontírozással – kitöméssel – foglalkozom.

– Tavaly próbaként neveztem a preparátorversenyre, az erdei szalonkám szalagot kapott. Most egy szajkó volt a versenymunkám, ő már sárga színű szalagot (sportban ez harmadik hely) kapott – mondja Kiss Gergely, aki a Debreceni Mezőgazdasági Egyetemen másodéves mezőgazdaságimérnök-hallgatója. Számára most első a tanulás, a preparálás csak hobbi, hétvégenként van erre is ideje éppúgy, mint a néptáncra vagy a barátoknak egy jó birkapörkölt főzésére.