A vakvezető kutyákat is veszélyeztette a méreg Szolnokon

A rosszindulatnak azonban nincs határa: nemrégiben a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének Móra Ferenc úti irodája előtt is szórtak szét gombostűvel teletűzdelt szalonnadarabokat.

– Egy kutyát sétáltató fiatal jelezte egyesületünknek, hogy talált ilyen falatokat. Figyelmeztettük a kollégákat, a Facebook-oldalunkon is közzétettük, hogy vigyázzanak – mondta Pesti Zoltánné elnök.

– Sokan meg is osztották a posztot, nagy felháborodást keltett ez a minősíthetetlen cselekedet. Egy vakvezető kutya is elcsábulhat, még ha arra is van tanítva, hogy ne vegye fel az élelmet, egy ilyen kutya értéke pedig két és fél millió forint, nagyon drága a kiképzésük, kevés is van belőlük, és ha elpusztul egy ilyen eb, a látássérült gazdának nagyon komoly veszteség, hiszen segítőjét veszíti el. Megyénkben jelenleg is csak hét vakvezető kutya van...

Pesti Zoltánné egyébként úgy véli, valószínűleg nem kimondottan ellenük irányult a gombostűs szalonna kiszórása, sokkal inkább a közeli parkban elkerített kutyafuttató zavarhat egyeseket a környéken. Ez persze nem nyugtat meg senkit. A Móra úti irodába azonban gyakran mennek látássérültek, sokszor kutyával is, hiszen itt működik a közösségi tér számos programmal. Az egyesületnél is tevékenykedik két kutyás kolléga.

Lukács Ágota régóta dolgozik labrador fajtájú négylábújával. Igaz, ők elsősorban a Széchenyi-lakótelepen működő Elemi Rehabilitációs Központjukban tartózkodnak, de elkerülhetetlen, hogy időnként arra járjanak.

– Nagyon vigyázunk, hogy ne történjen semmi baj – nyilatkozta Lukács Ágota. – A vakvezetők között is akad „zabagép”, és a kutya az csak kutya, elcsábulhat. Ezért mi pont olyankor szoktunk szájkosarat tenni a kutyánkra, amikor mások nem: amikor parkokban szabadon engedjük őket szaladgálni. Mi nem látjuk, ha szaglászni kezd a földön, nem vesszük észre, ha felvesz valamit, nem tudunk rászólni, mint a látó gazdák. Amikor egy vakvezető kutya dolgozik, olyankor működik a kontroll, ilyenkor nagyon kicsi eséllyel szed föl valami falatot, és a hámfogón keresztül érzékelni is lehet, ha lehajtja a fejét, ilyenkor rá tudunk szólni. Szabadon azonban ugyanannyi esélye van, hogy bekap valamit, mint bármely más kutya esetén – magyarázta Ágota.

Azt is kifejtette, a nem túl falánk vakvezetőt arra is rá lehet szoktatni, hogy amikor kiviszik őket szaladgálni, játszani, egy játékkal a szájában végezze a dolgát, így nem kell félni, hogy felvesz valami falatot. Apportírozással is el lehet terelni a figyelmét az eldobált ételmaradékok keresésétől, amire egyébként könnyen rászokhat egy kutya.

Ágota a Móra út környékén nem is szokta szabadon engedni segítőjét, sőt sokszor máshol is csak egy látó kolléga kíséretében viszi futkározni Vacakot. Szerencséjére a labrador szívesen hordozza szájában a játékát is.

Kenyér már okozott konfliktust

Ha kutyacsalikkal még nem is volt korábban gondjuk, kenyérdarabkákkal már meggyűlt a bajuk az egyesület tagjainak. Pesti Zoltánnétól megtudtuk, néhány éve a Móra úti iroda párkányát és az ablakuk alatti földet rakta tele egy lakó kenyérdarabokkal – madáretetés címén. Mivel rendszeretők, kimentek, hogy felszedjék az ételmaradékot. Az illető ezt rossz néven vette, és egy fazék levest zúdított ki rájuk nemtetszése jeléül. Alig tudtak elugrani. Egy másik lakó viszont csokival lepte meg őket, amiért látássérültként is voltak olyan rendesek, hogy összetakarítottak.