Trauamatológus orvos lett a Magyar Orvosi Kamara új megyei elnöke

Dr. Rédl Jenő elnököt, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet osztályvezető főorvosát korábbi alelnöke, Dr. Molnár Ferenc traumatológus követte a poszton. Az új elnökkel beszélgettünk.

– Hogyan változott meg az élete, amióta a Magyar Orvosi Kamara megyei elnöke lett?

– Egyértelműen több munkával jár, de ez még éppen belefér a napi feladatokba.

– Mennyit dolgozik egy héten?

– Átlagosan ötvenöt-hatvan órát, ebben már benne van az ügyelet is. A munkaidőm egyik felében a sürgősségi osztályon dolgozom, a másik felében pedig operálok.

– A baleseti sebészet laikusként is komoly, stresszes munkának tűnik. Mit szeret benne?

– A műtéteket ahhoz az érzéshez tudom hasonlítani, mint amikor az ember síel. Nem figyel máshová, csak élvezi a siklást. Ez az érzés is bennem van, amikor operálok, de leginkább ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor egy kisgyermek legózik. Ez ugyanolyan érzés, csak még jobb! Amikor operálok, mindent kizárok magam körül…

– Miért választotta plusz szakirányként az ortopédiát?

– Alapvetően baleseti sebész vagyok, csonttöréseket gyógyítok. A szakma alakult át úgy tizenöt-húsz éve, hogy a baleseti sebészet és az ortopédia közös szakmává vált. Ez most már közös szakvizsgát is jelent.

– A kamara januárban új bértáblát javasolt az Emberi Erőforrások Minisztériumának, mely elég magas, egyszeri emelést tartalmaz a rezidensek bruttó hatszáznyolcvanezer forintjától a szakorvosnak járó kétmillió forintig. Ezt mennyire látja reálisnak?

– Reálisnak és szükségesnek tartom, hiszen e mögött komoly munka van. Előtte interjúkat készítettek külföldre távozott orvosokkal. Az derült ki, hogy ha itthon a nyugati bér kétharmadát megkeresné egy orvos, akkor hazajönne, vagy nem is ment volna el. Vagyis, az új bértábla lényege, hogy megtartsuk az orvoslészámot Magyarországon. Az orvoshiány problémája egyébként az egész világot sújtja. Eleve nehéz bejutni az orvosi egyetemre, és a képzés is jóval nehezebb és hosszabb, mint más szakmák esetében. A diploma után is rá kell szánni az életből öt-tíz évet, hogy valaki szakorvossá váljon. Ezzel a heti ötven-hatvan órával más diplomás szakmában hamarabb és sokkal többet lehet keresni. Magyarországon egy orvos körülbelül negyvenéves korára él jól. Ez rányomja a bélyegét a magánéletre is, hiszen kitolódik a családalapítás, vagy az, hogy önálló lakásba tudjon költözni. Ez nem csak nálunk, az egész világon így van. Ausztráliában például a délkelet-ázsiai bevándorlók leszármazottai viszik az orvosszakmát, mert a helyieknek már nem éri meg.

– Ráadásul Ausztráliában egészen mások a számok. Amikor a kamara felvetette ezeket a fizetéseket, figyelembe vette a hazai költségvetést? Ugyanis számítások szerint ez legalább három-ötszázmilliárd forintba kerülne.

– Itt nem arról van szó, hogy jól akarunk lakatni sok-sok embert, hanem arról, hogy ha nem fizetik meg az orvosokat, elmennek. És akkor nem lesz egészséges ember Magyarországon, ez pedig visszafoghatja a gazdaságot. Sokkal több hasznot hoz egy orvos, mint amennyibe ezek a bérfejlesztések kerülnének.

– A szakaszosan bevezetett béremelés már nem oldaná meg a gondot?

– A bérrendezésnek van egy olyan célkitűzése is, hogy a szocializmusból örökölt hálapénzrendszert meg kell szüntetni. Ezt úgy nem lehet, hogy szép lassan emelgetjük a béreket, mert az közben inflálódik. Magyarul, nem lesz észrevehető hatása. Ha megtörténne ez, az egy lépésben bevezetett béremelés, akkor én is azt tudnám mondani, mint vezető, hogy igen, holnaptól szűnjön meg a borítékok átadása a kórházakban vagy a rendelőkben. Ha ezt nem teszik meg, akkor én sem mondhatom.

– A kamara büntetendővé tenné a hálapénz elfogadását. Ezzel ön egyetért?

– Igen, maximálisan. Ha megteremtjük ennek a felté­teleit, akkor szerintem az lenne a legjobb, ha büntethetővé tennék. Ez nem orvosi kérdés, ezt a jogászoknak kellene eldönteni.

– Ez kényszerből van? Egy orvosnak hálapénzre van szüksége ahhoz, hogy megfelelő egzisztenciával rendelkezzen?

– Nem akarom a hálapénzt védeni, szó sincs róla. A hálapénz rossz! El kell törölni, meg kell szüntetni, ez a cél. Viszont az, hogy most 2020-ban van még orvos Magyarországon, ennek a rendszernek köszönhető.

– Megyénkben is elég rossz a helyzet a háziorvosi praxisok szempontjából, huszonkilenc tartósan betöltetlen hely van. Mi ennek az oka?

– Szerintem ez a helyi gazdaság erősségétől függ. Például Budapesten, két­millióan laknak, tíz-tizenkét tartósan betöltetlen praxis van, Szolnok megyében huszonkilenc, illetve tizennégy fogorvosi.

– A háziorvosi praxisokra pályázható forrást megemelték egymilliárd-kétszázötvenmillióról kétmilliárd-kétszázötvenmillió forintra. Ez segíthet a helyzeten?

– Az a baj ezzel, hogy ha leosztjuk havi szintre a letelepedésért kapott támogatást, kiderül, hogy ötéves távlatban ez már nem olyan nagy összeg. Az orvosok is oda mennek, ahol többet tudnak keresni. Az a háziorvosi rendszer, amit mi megszoktuk, egyébként belátható időn belül megszűnik Magyarországon. A megyében összesen százötven-százhatvan praxis van, melyből huszonkilenc tartósan betöltetlen – ez nagyon magas arány. Egy praxishoz változóan ezerötszáz-négyezer beteg tartozik, így körülbelül hatvan-hetvenezer olyan beteg van, akinek nincs állandó háziorvosa. Most még elbiceg a rendszer, mert a háziorvosok tudják egymást helyettesíteni. Ám a helyettes orvos sem a világűrből jött, a szomszéd körzetből hiányzik. Tehát ebben az esetben már dupla annyi betegnek nincs teljes értékű háziorvosa. Ettől még valahogy elsántikál a rendszer, viszont azt tudni kell, hogy a háziorvosok átlagéletkora ötvennyolc-hatvannégy év, csupán tíz százalékuk negyvennégy évnél fiatalabb. Vagyis, tíz év múlva körülbelül hetvennégy évesek lesznek, ha megélik. Tehát már vagy csak nyugdíj mellett dolgozó, vagy nem dolgozó háziorvos lesz, vagy egyáltalán nem lesz háziorvos.

– Dr. Rédl Jenőt váltotta a posztján, milyen megoldandó, új feladatokat lát maga előtt?

– Alelnök voltam mellette az előző ciklusban, mellette nevelődtem, nagyon jó elnök volt. Azt a munkát viszem tovább, amit ő végzett. Az orvosi kamara célkitűzései adottak, beszéltünk a béremelésről és a hálapénz eltörléséről, ezek uralják most a gondolkodásunkat. Emellett nagyon szeretnénk bevezettetni az oktatásban az egészségügyi ismereteket. Jelenleg úgy érettségiznek le diákok, hogy nem tudják, mi az a rák vagy a szívinfarktus, pedig esetleg éppen ezekbe halhatnak bele egyszer. Emellett az is lényeges, hogy bár az orvos nagyon értékes tagja a társadalomnak, senki nem foglalkozik a testi-lelki egészségével.

– De, a kamara. Vagy nem?

– Igen, a kamarának ilyen programokat is kell vinnie. Konkrét példaként mondom, hogy a magyar orvosok jelentős része – ahogy a magyar emberek jelentős része is – alkoholbeteg. A lakosság 10 százaléka érintett ebben, az orvosok ráadásul nagyobb stressznek vannak kitéve, így legalább ugyanezt az arányt hozzák. Nincs olyan program ma Magyarországon, amely kifejezetten az orvosoknak nyújtana segítséget, ugyanis nem fog beállni a többi alkoholbeteg közé, mert ez a karrierje számára végzetes lehet. Így elvesztettünk egy orvost, ami mindenkinek veszteség. Vannak a kamarának ilyen programjai, csak egyelőre eléggé takaréklángon égnek.

– A megyében fordult elő olyan, hogy valakit ki kellett zárni a kamarából?

– Nem emlékszem rá. A kizárás leggyakoribb oka az, ha valaki nem fizeti be a tagdíjat. Magatartásbeli problémák, etikai vétségek, amelyek kizárásra adnának okot, nem nagyon fordulnak elő.

– Általánosságban milyen viselkedés várható el egy orvostól a beteg felé?

– Az udvarias hangnem és a türelem.

– Alá-fölérendelt viszony ez vagy inkább partnerségi kell, hogy legyen?

– Igen, ez egy jó kérdés. Az a baj, hogy alá-fölérendeltségi viszonyról beszélni manapság már nem ildomos vagy nem korszerű. De ahhoz, hogy az orvos és a beteg egyenrangú fél legyen, utóbbinak olyan tudás birtokában kellene lennie amely egyszerűen nem adott. Olyan, mint amikor az autószerelő azt mondja, hogy rossz a fék. Én nem értek hozzá, nem tudok mást mondani mint azt, hogy javítsa meg és én kifizetem az árát. Nem mehetek úgy oda egy autószerelőhöz sem, hogy majd megegyezünk, mi az autó hibája és közösen eldöntjük azt, hogy hogyan kell megjavítani. Tehát azt, hogy „egyenrangú fél” az orvos-beteg kapcsolatban nem lehet úgy értelmezni, mint az élet más területein.

– De a tiszteletet kölcsönösen meg lehet adni egymás felé.

– Ezen a téren nem lehet vita. Egy orvosnak úriemberként kell viselkednie.

Dr. Molnár Ferenc

Született: Szolnok, 1974. január 4.

Foglalkozás: baleseti sebész

Tanulmányai: 1988–92 – Verseghy Ferenc Gimnázium, Szolnok; 1992–98 – Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Szeged

Munkahely: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet

Családi állapot: nős, két gyermek édesapja