Egy besenyszögi lány Kanadában éleszti a nemzeti öntudatot

Fiatal kora ellenére, Danyi Nikolett ismert és megbecsült közösségi ember szűkebb pátriájában, sokféle kulturális tevékenységgel foglalkozott már, de legkedvesebb számára az éneklés.

– Sokan sajnálták, amikor elmentél Besenyszögről, hogy vezetett az utad éppen Kanadába?

– A végzettségem énektanár, vezettem a Besenyszögi Népdalkört, énekeltem a Chiovini Női Kamarakórusban és első kanadai utam előtt egy hónapot a Szolnoki Bartók Béla Kamarakórusban is. 2017-ben jártam először Torontóban, akkor még csak látogatóban. Miután hazajöttem, besenyszögi Vehiculum-Házban megszerzett tapasztalataim után a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi múzeumban múzeumpedagógiával és felnőttképzéssel foglalkoztam, utána mentem vissza Kanadába tavaly – kezdte a történetet Danyi Nikolett.

– Itt Kanadában is már az első tartózkodásom alatt beálltam egy templomi kórusba énekelni. Elég egyszerűen zajlott, vasárnap templomba mentem és csak felsétáltam a karzatra a kórushoz énekelni. Befogadtak.

– Mivel foglalkozol a nagy vízen túl?

– Szeptember óta a Szent Erzsébet Magyar Iskolában tanítok. Ezt a munkát is az éneklésnek köszönhetem, mert a templomi kórusunk két magyar tagja közül egyikük, még egy nyári kóruspartin említette meg a lehetőséget beszélgetés közben és aztán beajánlott az egyházi fenntartású iskola vezetésének – meséli a tanárnő.

– A hetedikeseinek osztályfőnöke vagyok és magyart, földrajzot, történelmet oktatok, amit még önszorgalomból természetesen énekkel egészítek ki. Az ilyen típusú hétvégi iskolákban mindig adott osztályt tanítunk, tehát ahogy én a hetedikeseket, másik kollégám hatodikosokat, megint másik az ötödikeseket és így tovább. Nem visszük őket felmenő rendszerben, ahogy otthon szokás, hanem évente kerülnek másik tanárhoz, másik osztályfőnökhöz az osztályok.

– Meglepő találkozásra is sor került Torontóban, jól tudom?

– Igen, az iskolában együtt tanítunk Szolnokiné Jaczkó Xéniával, aki a Kőrösi Csoma Sándor Program keretében dolgozik és Szolnokról érkezett férjével. Itt derült ki, hogy mi egy évfolyam különbséggel ugyanakkor jártunk a Tiszaparti Gimnáziumba, de igazából itt, Torontóban ismerkedtünk meg.

– Hogy zajlik egy nap az iskolában?

– Mivel ez szombati iskola, a gyerekek hatodik „munkanapjukat” töltik nálunk. Reggelente nem mindig lelkesek, de a családok fontosnak tartják, hogy a gyerekek megismerjék a kultúrájukat. Persze a gyerekek számára is érdekes, mert más csoport és közeg mint a hétköznapokon. A gyerek többsége Kanadában született, anyanyelve magyar, de első nyelvük angol – folytatta Nikolett.

– A hetedik osztályba tíz diák jár, az iskolában a három óvodás csoporttal együtt, 8. osztályig bezárólag összesen mintegy 190 gyerekkel foglalkozunk. A tanítás sokban különbözik az itthonitól, más problémák és kihívások. Például van egy gyerek az osztályomban, aki nem beszél magyarul. Szinte mindent ért, csak nem szívesen beszél, ki kellett találni, hogyan lehet bevonni a közös tevékenységekbe – magyarázza Danyi Nikolett.

– Vannak nyelvi furcsaságok is, el kell magyarázni mondjuk például, hogy mi a „vásárfia”. Az előnyök felől nézve, nincs olyan sok kötöttség, szabadabban állítjuk össze a tanmenetet, sok kreativitásra van szükség. Az a lényeg, hogy élményszerű legyen a tanítás. A kanadai iskolák általában lazábbak, de alacsonyabb a követelményszint. A verstanulás például ismeretlen volt, eleinte nagyon szenvedtek a gyerekek, mert nem olvasnak és nem tanulnak verset a kanadai iskolában. A történelemtanulás során pedig meglepő élmény számukra az Árpád-házi királyokról, a Honfoglalásról, a magyar államiság hosszú múltjáról tanulni, hiszen Kanada még 200 éves sincs.

– Milyen a kanadai környezet?

– Budapestről költöztem, Torontó lakosságszámra nézve kétszer nagyobb. Multikulturális város, mindenféle étterem, mindenféle ember, templomok, öltözetek… Van itt kínai és olasz negyed, olasz és német pékség. De van magyar étterem, magyar boltok, még kürtőskalácsos is.

– A magyarok többsége '56-ban érkezett, az akkori összetartás generációról generációra kopik, de sokan próbálják tartani a magyarságukat. Magyar ház, kulturális események, cserkészcsapat, Rákóczi Alapítvány, Magyar Helikon Társaság, csupa olyan eszköz és lehetőség, ami segíti a nemzeti összetartozás megélését. Egyesült Magyar Alapban támogatásokat gyűjtenek rászorulóknak, minden magyarra gondolnak, például Kárpátaljára sok adományt küldenek. A Kodály Táncegyüttes, magas színvonalon működik, noha mára már a többségük kanadai, akik szeretik a magyar táncot, és így sok embert toboroznak, terjesztik a magyar kultúra hírét.

– Milyen terveid vannak?

– Úgy számolunk, hogy egy pár évet még maradunk, szeretnék múzeumpedagógiai módszereket kipróbálni Kanadában is, ami szakmai szempontból újszerű kihívásokkal kecsegtet – zárta a beszélgetést Danyi Nikolett.

Kőrösi Csoma Sándor Program

Az immáron hatodik alkalommal futó programban a diaszpóra magyarság magyar identitásának erősítése érdekében végzett ismeretátadási, oktatási, szervezési, hitéleti tevékenység áll a középpontban. Jelenleg 150 fő részére biztosít ösztöndíjat a magyar kormány, leginkább Európában és Észak-Amerikában, de a déli féltekén is.