Makkhetes is zakatolt a megyebeli síneken

A következő részletek itt olvashatók: „…Nos hát, most segíts Múzsa, hogy illendően megénekeljem azt az utazást, a mi velünk, az ujszász-jászapáti helyi érdekű vasúton megesett tegnap. Azon kezdem tehát, hogy Kiséren vásár volt s mi többen jelen akartunk lenni a vásáron. Felültünk az említett helyi érdekü vasútra, melyet a vidéken „Makhetesnek“ neveznek. Aligha nem azért, mert aki arra ráül, az jól teszi, ha elviszi magával a makhetest (a többi 31 társaival), különben megeszi az unalom…”

A „makkhetes” becenév feltűnik 1909-ben is, amikor a Vámosgyörk–Ujszász vasútvonalat avatják fel, de ekkor egyértelműen a mozdonyra értik a megnevezést. Külön találós kérdés: melyik mozdony vontatta az előkelő társasággal megrakott szerelvényt? Úgy gondoljuk, hogy a 377-es sorozatú, egykoron méltán híres gőzmozdony lehetett, amelyet 1910 előtt XII. osztályú mozdonyként ismertek.

Ezt bizonyítják dr. Bory Endre vasúttörténész kutatásai: ebben az időben a „jaszi” vonalán ezek a vontatójárművek közlekedtek.

Mit is jelentenek ezek a számok, meg betűk a mozdonyoknál? A MÁV megalakulása után ugyanis a mozdonyokat számozni kezdték. 1874-től pedig osztályjeleket is adtak nekik, ez egy római számból és egy latin betűből állt. 1891-ben újabb számozási rendszer jött, de ez is hasonlóan bonyolult volt. Így például a fent is említett XII. osztály például a helyi érdekű vasúti szertartályos gőzmozdonyokat jelölte. 1911-től vezették be az újabb számozást, ami 2010-ig érvényben volt. A sorozatjel első része három arab számból tevődött össze, az első számjegy a kapcsolt kerékpárok számát jelölte, a másik két számjegy a mozdony tengelyterhelésére, illetve arra utalt, hogy a vontatójármű szertartályos vagy szerkocsis.

Egy táblázat segítségével pedig megállapíthatták, hogy például a sikeres 375-ös mellékvonali mozdony három hajtott kerékpárral rendelkezett, majd a következő jelből pedig, hogy a hozzá kapcsolódó puttonyban tárolta a fűtéshez a szenet. Ellenben a 424-es már négy kerékpárral futott, és külön kocsiban húzta a tüzelőanyagot. A következő három arab számjegy a sorozatjel, amit fokozatosan kapott az államvasutaknál a mozdony. Tehát a 375,001 az első mozdony jele. A gőzmozdonyok korszakának leáldozása után a vasútnál dolgozó dízel és villamos vontató járműveket is jelölni kellett. A dízeleseket M betűvel, a villamos vontató járműveket V betűvel jelölték. De szinte minden típus kapott nem hivatalos becenevet is, amely nemcsak a vasútnál dolgozók, de az utasok között is elterjedt.

A fent említett 377-es gőzöst emlegették „Kacsának” is, mivel kacsázó mozgással ment a pályán. A mellékvonalakon közlekedő 375-ös gőzmozdonyt – amikor még az ingázás örömeit élveztem – a bejárók és a vasutasok is egyöntetűen „kávédarálónak” neveztük. Talán azért, mert fekete volt, a kerekei és a hajtórúd a kézi kávédarálóra emlékeztetett. A híres 424-es gőzmozdonyt említették „Bivalynak” az ereje miatt, de én vasutas ismerősömtől hallottam, hogy a két háború között inkább „Nurminak” becézték, Paavo Nurmi finn futó után.

A 411-est, amely a második világháború után került hazánkba, „Trumannak” nevezték az akkori amerikai elnök után. Az M 62-es dízel-elektromos mozdonyt „Szergejnek” becézték egy elterjedt orosz személynév után. A V 40 villanymozdonyok elterjedt neve a „Kandó mozdony” volt. Az 1960-as, 70-es években annyira elterjedt ez a név, hogy a köznyelv minden villamos mozdonyt ezen a néven emlegetett. A V 41 és V 42 számú Ward-Leonard rendszerű mozdonyok egyszerűen a „Leó” nevet kapták. A maga idejében kiváló tulajdonságokkal rendelkező V 43 szilícium egyenirányítós mozdonyokat általában „Sziliként” emlegették. Az utána következő V 63 a Taurus mozdony megjelenéséig a legerősebb vontatójármű volt Magyarországon. Találó nevet is kapott: „Gigant”. Folytathatnánk a sort, de kedvcsinálónak ennyi is elég!

Egyre több új mozdony dolgozik hazánkban. Az eddigi tapasztalatok alapján akkor fogjuk ezeket ismerősnek tekinteni, ha becenevet kapnak. Reméljük, egyre több új névvel gazdagodik a vasutastársadalom és az utazóközönség!