Bronzkoszorús asztalosmesterré nyilvánították Csontos Györgyöt

– Családja többgenerációs híres pásztordinasztia, ön mégis asztalos lett.

– Apámék mellett a tanyán először engem is az állattenyésztés fogott meg igazán, de aztán elkezdtem ketrecet készíteni a nyulaimnak. Kicsit megfertőzött a fával való munka, Szolnokon lettem bútorasztalos-tanuló. A katonaság után karcagi műhelyekben dolgoztam, ahol megtanultam a munkarendet, fegyelmet. Első fizetésemből gyalupadot vettem, azzal barkácsoltam magamnak, ismerősöknek. Mi először nem családi házat, hanem műhelyt építettünk a feleségemmel. Szerencsére a szüleim, s az ő szülei is mellém álltak, mert látták kitartásomat. 2001 óta saját műhelyben dolgozom, s odafigyelek arra, hogy olyan emberek, tanulók vegyenek körül, akik ugyanezt a kitartást, precizitást tudják megvalósítani.

– Ma már az egész országba dolgoznak.

– Hitvallásom, hogy mindent meg kell tudni csinálni a legapróbb lécektől a komoly szerkezeteken keresztül. Így kapunk megtisztelő feladatokat Budapesttől Debrecenen át a Balatonig múzeumoktól, kiállítóktól, vállalkozásoktól. Életem legnagyobb munkája egy kiállításinstalláció készítése volt a budapesti Műcsarnok Népművészeti Nemzeti Szalonba. Elsőre lehetetlennek tűnt az egy hónapos határidő miatt, de a kun ember, aki a szík hátán is megél, nem ismeri ezt a fogalmat. A 2500 négyzetméter berendezéséhez 10 köbméter fát kellett beépíteni a tervező elképzelései alapján. Ez olyan kihívás volt, amit szakmai körökben azóta úgy emlegetnek, hogy Magyarországon ez a gyorsaság, ez a minőség, amivel mi dolgoztunk, egyedi.

– A sikert a műhely összefogásának köszönhetem, mindenki tette a dolgát. Bátor voltam, hogy vállaltam, de vannak újabb eredményei, most is több tíz intézménynek gyártunk Budapestre termékeket. Ma már a népi hagyományokhoz, a karcagi népművészethez is visszanyúltunk, a régi, fennmaradt minták alapján gyártunk kanapét, asztalt, amit kiviszünk a birkafőzésekre is. Nagyon jó érzés, amikor egy idősebb ember könnyes szemmel nézi bútorainkat, s arról beszél, hogy pont olyanok, mint gyerekkorában.

– Birkafőzőként a fél világot bejárta szüleivel, testvérével.

– Testvéremmel, Péterrel belecsöppentünk ebbe, s bár több száz kaszrojjal főztünk már, de kihívás, amikor idegen országban, idegen kultúrában kell megszerettetnünk a karcagi hungarikum birkapörköltet. Jó volt látni, hogy Amerikában, Erdélyben, a Felvidéken, a Délvidéken is mennyire őrzik az ott élő magyarok kultúránkat, nekik szeretek igazán a legjobban főzni – vallja Csontos György, aki főzőtudását fiainak, Gyurinak és Gergőnek is átadta.