Dr. Mosonyi Géza életében a futball többször is szerepet játszott

A nívós szakmai elismerés apropóul szolgált a kitüntetett szolnoki ügyvéddel történő múltlapozgatóra.

Mosonyi Géza nem tősgyökeres szolnoki, még csak nem is tőről metszett Jász-Nagykun-Szolnok megyei. Egy Sarkadon élő polgári család sarja, aki onnan, az alig tíz kilométerre fekvő Gyulán született a harmincas években. Az orvos édesapát a második világháború kiszámíthatatlan történései folyamatos vándorlásra késztette a munkája miatt, általa a család is tartós mozgásban volt a világégés korszakában.

A Mosonyi família életútja a negyvenes évek közepén – rövidebb-hosszabb időre ideiglenes otthonra lelve – Érsemjénen, Szalacson, Tápiószecsőn, Budapesten, Nagykanizsán és Szepetneken keresztül vezetett vissza Sarkadra, ahol a családfő, dr. Mosonyi Jenő orvos újra állandó állásba került ’45 nyarára, amikorra már végleg elcsendesültek a fegyverek. „Nye bojszi!” – nyugtatgatta a kamaszodó kisfiút egy öreg orosz katona, majd bizonyítékként barackot nyomott a fejére, s adott neki egy szem cukrot… A fiú a háborút követően nem sokkal később befejezhette Gyulán a nyolc évfolyamos gimnáziumot, ahol érettségijét is megszerezte. Mindeközben a helyi futballcsapat sokra tartott kapusa is volt, mely időkről jó és rossz emlékei is rendre felidéződnek benne:

– Az NB III.-as osztályban szerepeltünk, amikor is a szomszédvár Békéscsaba volt a vendégünk. A meccs nagy részében jól játszottunk, én a kapuban a találkozó végéig álltam is a sarat. A nézőtérről kaptam a biztatást, tapsolták a nézők a védéseimet, mindaddig, amíg az ellenfél csatára a hosszabbítás perceiben egyszer csak váratlanul meg nem villant. Blahó kapásból úgy vágta be a jobb felső sarokba a labdát, hogy azt csak szemmel tudtam követni. Ez az emlék nagyon a retinámba égett – meséli suhanckora keserédes futballélményét Géza bátyám.

Érettségi oklevéllel a tarsolyában az apa válaszút elé állította: orvosi vagy jogi pálya?

– Azt tudtam, hogy orvos nem akarok lenni, és bár épp a polgári háttér volt a hátrány, így nehéz volt bekerülni, ám affinitást éreztem iránta, ezért jelentkeztem, és végül felvettek a Szegedi Egyetem Állam- és Jogtudományi Karára. Akkor négy év alatt lediplomáztam, ezután az egyetem állított újabb sorsdöntő válaszút elé: ki kell települni kétéves szakmai gyakorlatra egy bíróságra, Egerbe vagy Kecskemétre vagy Szolnokra. Kis hezitálás után utóbbi nagyvárost választottam, mert úgy logisztikáztam, hogy a többihez képest onnan viszonylag a legkönnyebb a hazautazás vasúttal.

– A futballmúltam újra segítségemre lett, ugyanis a Szegedi Honvéd – melyből akkortájt Haladás lett, és játékosai a Szolnoki Légierőbe kerültek – egyik sportolója, Jagodics felajánlotta, hogy költségtakarékossági szempontból béreljünk közösen egy lakást. Így is lett. A Zrínyi utcában, az ecetgyárral szemben volt egy kis ház, benne két kis helyiség, ahol végül egy ideig közösen laktunk 1955-től. A Szolnok Megyei Bíróságon dolgoztam fogalmazóként, a büntető ügyszakban – részletezi szakmai pályafutásának kezdő lépéseit dr. Mosonyi Géza.

Az ötvenes évek közepére ismét nehéz esztendők jártak. Az ifjú bírósági fogalmazó szó szerint belesodródott a forradalmi eseményekbe. Tulajdonképpen a járdán ácsorogva kíváncsian figyelte a megyeháza épülete előtti felvonulást. A tömegben több

ismert arcot látott, akik közül az egyik kezébe nyomott egy táblát vagy zászlót tartó rudat, és néhány métert ekképpen masírozott a bírósági épületig. Amikor jó néhány hónap múlva már a megtorlás idejét élték az emberek, a bírósági fogalmazó Mosonyit utasították, hogy vezesse a jegyzőkönyvet a jászapáti értelmiségiek „ellenforradalmi” tevékenysége miatt indított büntetőügyben:

– Emlékszem, amikor a tárgyalóterembe hozták be a kezükön-lábukon megláncolt fiatalembereket. Rettentően sajnáltam őket, de ugyanakkor, nem tagadom, féltem is, hiszen hamarosan a szolnoki „rendbontók” büntetőpere is soron következett, és attól lehetett tartani, hogy miközben írom a jegyzőkönyvet, valaki felismer, és védve saját bőrét, az enyémet teríti ki…

Végül nem lett „ügye” Mosonyi Gézának, köszönhetően néhány jó szándékú pártfogójának. Ekkor, 1957-ben telt le a kétéves szakmai gyakorlata, mégis, az ifjú ügyvéd másfél hónapig munkanélküli lett. Aztán dr. Sebestyén Mihály, a Szolnok Megyei Ügyvédi Kamara akkori elnöke – aki a fiatal pályakezdőknél a vidéki kitelepülést szorgalmazta – felvetette, de azonnal ki is rendelte Kunhegyesre, az ottani ügyvédi munkaközösségbe.

1959. október 1-től egészen 1972. december 31-ig tartott a nagykunsági, dimbes-dombos sóutak közötti ingázása, mely idő alatt minden kóborkutya-kísérte gyalogos, majd a legendás ezüst-tankos Csepel motoros, végül pedig a 400-as Moszkvics autós története mára megszépült. Miután 1973. január 1-től Szolnokon véglegesítette ügyvédi irodáját az 1. számú ügyvédi munkaközösségben, a jelenlegi kamarai épületben, még sokáig ki-kijárt szerződéseket kötni a nagykunsági falvakba, városokba

Ekkortájt fűzte szorosabbra barátságát egy, szintén a futballtól megfertőzött régi cimborájával, Varga Ferenccel. Aki a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Labdarúgó-szövetség főtitkáraként felkérte Mosonyi Gézát, hogy vállalja el társadalmi munkában az elnöki tisztséget, mely invitálásnak engedve, a ’80-as évek elejétől a ’90-es évek végéig három cikluson keresztül vezethette a térségi szövetséget.

Társadalmi szerepvállalásának aktivitása akkor is megmutatkozott, amikor a rendszerváltozást követően a megye 5. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsága elnökének választották meg két cikluson keresztül. Három időszakra választották meg a megyei ügyvédi kamara elnökhelyettesének is. Az elmúlt közeli időszakban az országos ügyvédi kamarától, a Magyar Labdarúgó Szövetségtől, a játékvezető bizottságtól, illetve Szolnoktól is számos díjat, kitüntetést, elismerést kapott.

Dr. Mosonyi Géza ma is aktívan praktizáló ügyvéd. Tiszteletbeli elnöke a megyei labdarúgó-szövetségnek, tagja az MLSZ megyei igazgatósága elnökségének. Számos társadalmi funkcióját az ugyancsak ügyvédként tevékenykedő Csaba fia örökölte meg tőle. Szeretett felesége, Márta, akivel hatvanegy évig éltek házasságban, ez év februárjában, épp Géza napján távozott mellőle. De maradt emléke tőle: két fiuktól négy unokáját és négy dédunokáját ölelheti magához. Nagypapai és dédpapai imádott kötelezettségei mellett a szolnoki férfi kosárlabda- és vízilabdasport megszállottja. Lelkes, bérletes szurkoló, aki nélkül hazai bajnoki- és kupamérkőzések nem kezdődhetnek el.

Így lett mára erősen lokálpatrióta szolnoki szépkorú úr egy sok kalandot megélt sarkadi kiskölökből...