1984-ben szűnt meg megyénkben a vasúti gőzvontatás

Ez volt a vasútvonal megnyitása (akár műtanrendőri bejárásnak is nevezhetjük, mert a vonal csak két évvel később kapott hivatalos engedélyt), amellyel teljessé vált az Újszásztól Vámosgyörkig vezető „jász vasút”. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok tudósítója az újság 1909. augusztus 1-én megjelent számában a következőket írja az eseményről:

„…A föllobogózott nagyobb minőségű makkhetes [gőzmozdony neve] mögé 8 kocsit soroltak, melyek közé harmadiknak egy fehér kocsit akasztottak telve minden földi jóval. Óriási tálak, vegyes felvágottak, szardínia, bihari ponty, sonka, füstölt nyelv, parizer, hideg sült csirke, liba stb, stb. és néhány száz üveg jégbe hűtött sör és kiváló jó visontai rizling…”

Az Újszász-Jászapáti vasútvonal azonban azzal is beírta nevét a vasút történetébe, hogy megyénkben itt szűnt meg utolsónak a gőzvontatás.

A kezdeti időszakban még csak 25km/h sebességgel közlekedtek a vonatok, a szerelvényeket X. osztályú gőzmozdonyok továbbították. 1894-től már emelkedett a sebességük 30 km/h–ra. 1911-től megjelentek a 377 (becenevük: kacsa) sorozatú gőzmozdonyok. 1929-től ismét változtak a „csühösök” a 377 mellett megjelentek a 376-os és a népszerűvé vált 375-ös is. Az 1950-es évekre azonban a pálya állapota nagyon leromlott, nem is csoda, hiszen akkor még a vasút jóval nagyobb forgalmat bonyolított le. Nemcsak személyvonatok haladtak itt, hanem tehervonatok is főleg ősszel, amikor tele voltak a vagonok cukorrépával. Ekkor a vonalon szinte egyeduralkodóvá vált a 375-ös gőzmozdony. A jászapáti fűtőházhoz tartoztak.

Nekem is alkalmam volt utazni ilyen „kávédaráló” vontatta szerelvényen, amikor balsorsom arra kényszerített, hogy naponta megtegyem vele a Jászkisér – Szolnok közti távot. A kis gőzös az alig 40km-es utat jó másfél óra alatt küzdötte le. Szolnokon az első vágányra húzták be általában az állomás „Czigler” épülete elé, kesernyés füstszagával megkeserítve az épületben dolgozók életét. Egy idő után már csak a hátsó vágányokra engedték be, azután 1982-től már Szolnok sem fogadta a gőzmozdonyt. Így történt, hogy a reggeli vonat Jászapátiból eljött Újszászig, ott pedig át kellett szállni a Pest vagy Hatvan felől jövő személyvonatra. Jó kis ébresztő volt az ingázó társaságnak!

A köztudattal ellentétben azonban nem a kis 375-ös száguldott végig utoljára a vaspályán. A MÁV Archívumban őrzött iratok szerint egy 424-es (beceneve: bivaly) mozdonnyal fejeződött be a gőzmozdonyok korszaka. 1984-ben ugyanis a pályát átépítették Jászapáti és Újszász között. Vámosgyörk és Jászapáti között ilyen mozdony továbbította a vonatokat. A mozdony helyettesítésére a jászapáti fűtőház dolgozói nyújtottak be újítást, mégpedig azzal a céllal, hogy a gőzmozdony helyett M 47-es román gyártású mozdonyokat alkalmazzanak.

Az újítás elbírálói elutasították az ötletet, mondván ők is gondoltak arra, hogy az M 41 „Csörgő” becenevet viselő diesel mozdonyok közlekedjenek, de akkor még nem állt rendelkezésre megfelelő számú vontató jármű. De lássunk csodát! Az újítás elutasítása után hamarosan megjelentek a pályán az M 47-esek. Így 1984 májusában a „jaszi” vonaláról is eltűntek a menetrendszerűen közlekedő gőzmozdonyok, átadva helyüket a korszerűbb és kevésbé költséges diesel mozdonyoknak.