Valóban ennyit ér egy növény „élete”?

A pompás, ünnepi díszbe és fényekbe öltöztetett örökzöld központi helyet foglal el az otthonokban. Számomra is azok a legkedvesebb emlékek, amelyek a karácsonyhoz, a fenyődíszítéshez kötődnek. A mai napig rabul ejt az ünnepi készülődés varázsa. Tavaly ilyenkor már beszereztük a takaros fát, és én alig vártam, hogy huszonnegyedike legyen, és végre megkaphassa az ünnepi köntöst. Aztán januárban furcsa lelkiismeret-furdalást éreztem, amikor „lebontottuk.”

Valóban ennyit ér egy növény „élete”? Két hét pompa, majd mehet a szemétbe…

Ma már annyiféle élethű műfenyőt lehet kapni. Sőt! Arra is van lehetőség, hogy valaki cserepes növényt vásároljon. Ha pedig nincs kert, ahová kiültethetné, nos arra is létezik megoldás. Szolnokon például az NHSZ segít új otthont találni ezeknek a fenyőknek.

Ám hiába minden, még mindig a vágott változatokra van leginkább igény. December első napjaiban már sok árus kínálja a tűlevelűeket. Változatos fajtákat, változatos árakon, amelyek a tavalyiakhoz képest minimálisan változtak. Egyebek mellett erről is olvashatnak kapcsolódó cikkünkben.

Hogy miért a fenyő lett a meghitt tradíció központi eleme, arra számos magyarázat létezik. A hagyomány mégis évszázadok óta töretlen. Talán abban rejlik a titka, hogy mindig képes a megújulásra, és lépést tart a változó korokkal. Ám úgy hiszem, ahhoz, hogy az örökzöld valóban örök legyen, ma nagyobb tudatosságra van szükség, mint valaha. Mi idén biztosan alternatív megoldást választunk.