A török korba tekintenek vissza a szolnoki zenei élet nyomai

Valóban, az első említés szolnoki zenekarról pont a vár török kézre kerülésének évéből, 1552-ből származik. A neves török utazó és történetíró, Evlija Cselebi erre jártában a szolnoki várnak is szentelt egy fejezetet a török birodalmat leíró munkájában – kezdi beszélgetésünket a történész. Bagi Gábor elmondása szerint ugyan többször is kiadták magyarul Cselebi művének hazánkra vonatkozó részleteit, de azok általában nem tartalmazzák a Szolnokra vonatkozó leírást. Legkönnyebben a Keletkutatás című folyóirat 2017-es számában, Sudár Balázs történész, turkológus közlésében érhetők el a városunkra vonatkozó közlései.

– Cselebi foglalkozott a magyar zenei élettel is?

– Közvetve. Ő írja az 1552-es évről, hogy amikor a török seregek Hádim Ali budai pasa és Ahmed pasa főszerdár vezetésével körülvették Szolnokot, az őrség megrettenve éjjel elhagyta a várat. Ki a Tisza vizén, ki szárazföldön menekült valamerre. „Amikor a győzelemszerző sereg megtudta ezt, a hitetlenek nyomába eredt, sok ezer hitetlent a kardok fogával morzsoltak össze, a vár kapitányát pedig hadizenekarával egyetemben elfogták.” Bár a leírás némileg pontatlan, vagy keletiesen túlzó, hiszen Nyáry Lőrinc kapitány köztudottan nem hagyta el a várat, hanem néhány emberével szembeszállt a törökkel, de témánk szempontjából nem is ez a lényeg, hanem a hadizenekar említése. Más forrásról nem tudunk, amely a szolnoki várban akkoriban zenekart említett volna. Mivel a törökök szerették a katonazenét, ami naponta szólt még a kisebb váraikban is, így történészük fontosnak tartotta ezt a tudósításában megemlíteni.

– Arról nem írt, hogy mekkora zenekar lehetett akkor nálunk?

– Az nem derül ki a szövegből, hogy hány emberből állt és milyen hangszereken játszottak. Akkoriban a hadaknál a parancsok továbbítására általában síposok, trombitások, illetve dobosok szolgáltak. Ők békeidőben azzal egészítették ki a jövedelmüket, hogy mulatságokon, lakodalmakon is muzsikáltak. Ha a Cselebi itt egész csapatról szól, nem kizárt, hogy valóban többen lehettek.

– Van-e későbbi adatunk a szolnoki zenei életről?

– A török kézen levő várból szintén találkozunk ilyennel. 1630 tájáról való egy jelentés, amely a szolnoki szandzsák magyarok által okozott kárairól szól. „A szolnoki mekter basi hivatalos ügyben Egerbe indult, de … elfogták, s nagy váltságdíjért szabadulhatott” Nos, aki nem járatos a török katonazenében, annak elmondjuk, hogy a mekter, vagy mehter basi az elengedhetetlen török katonazenekar vezetője volt. Mivel a török sohasem ment csatába zeneszó nélkül, így a mekter rendkívül nagy becsben állt náluk. Valószínűleg a mekter basit is igyekeztek minél hamarabb kiváltani.

A témával kapcsolatban véleményt is írtunk, melyet ide kattintva olvashatnak.

A szolnoki nyári programok kedvelt eleme a katonazenekari fesztivál

Ez a rendezvény is valójában hosszú múltra, a Monarchia „boldog békeidőknek” nevezett korára tekint vissza. Akkoriban megszokott programja volt a vasárnapoknak a katonák által adott térzene, aminek helyszíne a későbbi Damjanich uszoda területe volt. Néhány visszaemlékezés szerint az ottani, kör alakú női napozót eredetileg katonazenekari emelvénynek építették, s csak később lépett a fürdőzés szolgálatába.

A Szolnoki Szimfonikus Zenekar története, amint honlapjukon olvasható, a múlt század első felére nyúlik vissza. Az akkor Zeneegyletnek nevezett előd első hangversenyét 1927-ben adta egy országos rendezvénysorozaton. Húsz év múlva, 1947-ben alakult meg a nem túl hosszú életű Szolnoki Filharmonikus Zenekar. amit 1961-ben Bíró Attila színházi karnagy vezetésével egy újabb szimfonikus zenekar követett. A mai szimfonikusok máig tartó sikertörténete 1965-ben kezdődött, amikor Bali József karnagy újjászervezte a zenekart. Ez az esztendő a Szolnoki Szimfonikus Zenekar hivatalos megalapításának időpontja.