2019.12.23. 07:00
A színészet és a zene is fontos Horváth Ábel életében
Ukulelézik, zongorázik, gitározik és dobol. Emellett a Szigligeti Színház egyik gyermekdarabjának címszerepélt alakítja. A tizennyolc éves Horváth Ábel legutóbb az egyik nagy magyar cég tehetségtámogató programjába is bekerült, ezzel pedig megvalósíthatja egy régi vágyát, amely reményei szerint a karácsonyfa alatt várja majd.
Fotó: Csabai István
Szabadidejében verseket és dalszövegeket ír, az igazi kikapcsolódást pedig az jelenti számára, ha egy jót zenélhet a barátaival. A tizennyolc éves Horváth Ábel életében kiemelten fontos szerepe van a muzsikának.
– Többfajta stílusban zenélek, van egy metálbandám és egy popbandám, legutóbb pedig egyéniben próbálkoztam. Többnyire egy lánybarátommal éneklünk közösen, könnyedebb zenéket játszunk. A dalszövegeimet tekintve próbálom kizárni a kliséket, inkább metaforákkal közelítem meg az emberi kapcsolatokat vagy az általam megélt helyzeteket. Igyekszem a tinédzserkor problémáit bemutatni, remélve, hogy ez a barátaimnak és kortársaimnak tetszhet. Nem a zene az életcélom, egyszerűen szeretem – vallja Ábel, akinek nemrég egy régi vágya is teljesült. Jelentkezett egy tehetségeket támogató pályázatra, és mivel rengeteg szép eredményt ért el országos versmondóversenyeken, nyert is.
– Egy gitárra pályáztam, hiszen a zene is ugyanolyan fontos az életemben, mint a színészet. Verseket írok és ezeket meg is szoktam zenésíteni. Ehhez szerettem volna már régóta egy gitárt, de nagyon sok pénzbe kerül. Összesen háromszázezer forintot nyertem a pályázaton, és meg is rendeltem az első elektroakusztikus gitáromat, mégpedig erősítővel, hiszen szerettem volna, hogy jól szóljon. Remélem, karácsonyra meg is érkezik.
A Tiszaparti Gimnázium végzős tanulójának életében a legelső helyen mégis a színészet áll. Tízéves kora óta játszik profi színészekkel a Szigligeti Színházban, jelenleg az egyik gyerekdarab címszereplője.
– Hatalmas segítség ez nekem, hiszen ezt a mesterséget nem lehet az iskolapadban megtanulni. Gyermekkorom óta ismerem a Szigligeti színészeit, próbálok tanulni tőlük és már azt is jó nézni, ahogy játszanak. Minden erőmet megfeszítve igyekszem felnőni hozzájuk. Még le vagyok egy kicsit maradva, de remélem, az évad közepéig eljutok odáig, hogy én is, és a rendező Molnár László is azt mondja majd, örül, hogy én játszom ezt a szerepet.
A fiatal tehetség nem véletlenül örvend a lehetőségnek, hiszen jövőre már a Színművészeti Egyetemre felvételizik. A színház mellett egy vizsgadarabban is szerepel, melyben stílusosan egy dobost alakít. Merthogy nem csak gitározik, de dobol is. Meg ukulelézik és zongorázik…