Változnak a szokások: lapozgatás helyett, ma már laptopozgatás

Fiús, indiános kalandregényeket, a népszerű Delfin-sorozat műveit, a magyar ifjúsági és felnőtt szépirodalom klasszikusait, és Fekete István köteteket. A lyányok persze lyányos művek által csiszolódtak.

A mai fiatalok számára elmesélem – már ha olvassák e szösszenetemet –, hogy fél évszázaddal ezelőtt még majd’ minden otthon nélkülözhetetlen bútorai között megtalálhatóak voltak a könyves szekrények, amelyeken a szintén elemi kötelező szobai elemek, a giccses porcelánfigurák mellett ott díszelegtek a puha és kemény fedeles könyvek. Nos, én e történelmi időben kezdtem pallérozni elmémet, autodidakta módon tágítottam ponyvai, s talán az is lehet, hogy pongyolai műveltségemet, amelyhez egyre inkább hozzájárultak szüleimnek – a megállíthatatlan növekedésem okán egyre inkább hozzáférhető polcain – a magasabb kultúrára vonatkozó alapvető művei.

Mint például a hiányozhatatlan Orvos a családban, vagy a látványos és beszédes illusztrációk miatt is rongyosra lapozgatott Káma-Szútra. Ez időben nem gondoltam volna, hogy az egyetemen majdan a Gutenberg-galaxis válságáról kell kollokválnom... Változnak az idők, változnak az olvasási szokások. A ma embere a lexikális és egyéb műveltségét még mindig leginkább olvasás, de már-már hallomás után is gyarapítja. A hagyományos, ólomittas, ujjnyálazgatós, papíralapú újság- és könyvolvasási szokásokat azonban szépen lassan felváltja az okoseszköz-használat. A lapozgatás helyett a laptopozgatás. Végeredményben mindegy, hogy az információkat milyen technológiai közvetítéssel szívjuk magunkba, ha azok igazak és hasznosíthatók.

Olvasás hete van, számos intézményben különböző programokat szerveznek az eseményre. Én évek óta mesekönyvből olvasok esténként a gyermekeimnek. De az ünnepi esemény kapcsán talán leporolom magam kedvére, nosztalgiából, a megörökölt Káma-Szútrát is...