Kilencvennyolc éve száműzték országunk utolsó királyát

IV. Károly és Zita királyné útjának főbb állomásai, és ottani életük felidézése kapcsán egy szolnoki szakértőt, valamint a korszak írott sajtóját hívtuk segítségül.

– Miután a királyi pár Madeira fővárosába, Funchalba érkezett, pénzt már sehonnan sem kaptak. Magánvagyonukból tudtak ugyan magukkal vinni, ám később sem a magyar, sem pedig az osztrák állam nem gondoskodott róluk. Jórészt magánszemélyek támogatásai jutottak csak el hozzájuk... – mesélt a száműzött uralkodó madeirai életéről Kiss M. Jenő Béla.

A szolnoki kutató régóta gyűjti már a IV. Károlyhoz kötődő emlékeket, mi több, korábban maga is elutazott a Portugáliához tartozó szigetre, hogy az utolsó magyar király emléke előtt tisztelegjen. Tőle tudjuk, hogy amikor a királyi pár már nem tudta finanszírozni itteni szállását, a Villa Viktóriát, akkor egy helyi vagyonos polgár ajánlott fel nekik egy másik szálláshelyet a közeli Montéban

IV. Károly életének utolsó fél évét töltötte a szigeten. Amikor spanyolnáthában megbetegedett, számos akció indult a megmentésére, azonban ezek a rendkívül nagy távolság ellenére eredménytelennek bizonyultak.

– Voltak ugyan, akik odaértek a szigetre, azonban segíteni már nem tudtak – folytatta a kutató. Majd hozzáfűzte, spanyolok is az uralkodó segítségére siettek, ahogyan Magyarországon is maradt még királyhű ember. Ám, aki hazánkban a királyi párt valamiképp támogatni próbálta, azokat igyekeztek visszatartani, akadályozni...

Kiss M. Jenő Béla elmondta, madeirai utazása során díszőrséget is állt a király sírjánál, hamarosan pedig újra ellátogatna a csodás szigetre.

Kilencvennyolc évvel ezelőtt, 1921. november 6-án mondta ki a nemzetgyűlés IV. Károly király és a Habsburg-ház magyarországi trónfosztását, melyet az antanthatalmak követelése kényszerített ki. A döntés részleteiről az 1921/XLVII. törvénycikk rendelkezett. Ez év no­vembere nemcsak a korabeli politikai életet kavarta fel, de a közvéleményt is. A száműzetésre ítélt uralkodó és felesége útjáról napi szinten cikkezett a sajtó. Tudósítások sora követte minden lépésüket.

A Budapesti Hírlap november másodikán arról írt, a királyi pár – miután szentmisén vett részt – este nyolc óra tájban hagyta el Tihanyt három antant főhatalom magas rangú tisztjeinek kíséretében. Ezek a tisztek napok óta őrizték a királyt. A Magyar Kurír ezután azt az értesülést közölte, hogy másnap reggel öt órakor haladt át Bátaszék állomáson az a különvonat, mely IV. Károly királyt vitte a Dunán horgonyzó angol monitorra. A király vonatát katonasággal tele különvonat előzte meg, mögötte pedig ugyancsak fegyveres katonákkal megrakott biztosítóvonat haladt. A vonatok a Bátaszék–Baja közötti Duna-hídnál megálltak, itt a király kocsira szállt, mely a Dunapartra vitte az angol Glowworm ágyúnaszádhoz.

Eközben londoni források szerint az angol alsóházban kijelentették, a hatalmak között még tárgyalások folynak arra vonatkozóan, hogy hol jelöljék ki Károly király tartózkodási helyét.

November harmadikán megemlítették, hogy „éjszaka áthaladt Belgrádon az angol ágyúnaszád Károly királlyal és Zita királynéval. Az angol hajót a határtól Negotinig két délszláv monitor kísérte a Dunán”.

A Népszava öt nappal későbbi cikkében olvashatjuk, hogy meghatározták IV. Károly király és Zita királyné tartózkodási helyét. Az útvonallal kapcsolatban pedig megtudjuk, a királyi pár különvonaton megérkezett a romániai Galacba. Kíséretükhöz tartozott Esterházy gróf, Pallavicini őrgrófné, néhány gárdatiszt, hat angol tiszt, és Kirculescu parancsnok, a román kormány megbízottja. Innét aztán Szulinába vitték őket, ahol a Cardiff nevű angol torpedóvadászhajó várt rájuk. A Cardiff útjának első állomása Isztambul volt.

Hajójuk – miután megérkezett Isztambulba – Gibraltárba folytatta útját.

November derekán aztán különös hír érkezett hazánkba Madeira szigetéről. Eszerint „a királyi pár lakóhelye nem végleges, ugyanis a portugál kormány által kijelölt szanatórium, illetve villa rossz állapotban van. Ezért a kormány végül el fogja fogadni Ivan Almeidának azt a röviddel az ágyúnaszádnak Gibraltárba való érkezése után tett ajánlatát, miszerint a királyt Montéban lévő villájában helyezzék el. Ez a villa néhány kilométernyire van Funchaltól és annak idején egy angol építész tervei alapján épült.”

Gibraltár után már csak egyetlen nagy úticél várt Károly királyra és hitvesére: az utolsó állomás, Madeira.

Ezekben a napokban történt, hogy a portugál kormány felhívta a közvélemény figyelmét, hogy a királyi családot nem tekintik fogolynak, hanem megadják nekik mindazt a tiszteletet, ami magas rangjukat megilleti.

November 22-ére hazánkba is eljutott a híre annak, hogy a pár megérkezett Funchalba, s a Viktória-villában szálltak meg. Érkezésükkor a lakosság nagy tömegben gyűlt össze a száműzött pár fogadására, akik motorcsónakon szálltak partra. Ezután autón a Viktória-villába mentek, ahol a város polgármestere üdvözölte őket. Ám amikor a király a rezidenciájába érkezett, különös eset történt.

A korabeli híradások így emlékeznek az eseményre: „A villa körül elterülő kukoricaföldről varjak röpültek föl, s a villa tetejére szálltak. Zita királyné erre gyorsan keresztet vetett, és megdöbbenten nézett a királyra. A különös jelenet után a királynőt bevezették a villába. Az első látogató, akit Károly király fogadott, a funchali püspök volt.”

Az első világháború győztes hatalmai a szigeten sem hagyták magára a királyi párt. Ugyancsak a novemberi tudósítások számoltak be arról a fejleményről, hogy az uralkodócsalád őrzésére – ahogy fogalmaztak – „hivatalnokokat” bíztak meg. Ennek ellenére történt próbálkozás a sziget elhagyására. Zita királyné Portugália közvetítésével arra kérte a nagyhatalmakat, tegyék lehetővé svájci utazását. Egyik fia ugyanis vakbélműtéten esett át, az operáción feltétlenül jelen akart lenni.

Meggondolatlan volt? Felemás a király megítélése hazánkban

IV. Károly király alapvetően jó szándékú ember volt, aki egész uralkodása során a vérontás mielőbbi befejezésére törekedett. A hozzánk, magyarokhoz fűződő viszonya ugyanakkor ellentmondásos. A hadsereg-főparancsnokság Bécsben őrzött iratai közül előkerült 1918. november másodikán kelt saját kezű feljegyzése legalábbis erről tanúskodik: „A magyar csapatok fogságba esését kívánom, nehogy e parasztok a jelenlegi forr. kormány ellen forduljanak.” Emellett a háború után kétszer is meggondolatlan játékot űzött hazánk sorsával, amikor korábbi nyilatkozatai és a környező államok határozott tiltakozása ellenére tett kísérletet a magyar trón újbóli elfoglalására. Mindkét próbálkozása a Kisantant államoknak az ország újbóli megszállásával járó fegyveres fenyegetését vonta maga után.

Közkedvelt személyiségnek számítottak a szigeten

Madeirán mindenki rendkívül kedves és barátságos embernek ismerte az uralkodót. Épp ezért igencsak népszerű volt a helyiek körében.

– Annál is inkább, mert a pár átlagos, hétköznapi életet élt. Károly király volt az, aki a napilapot vette meg, míg hitvese bevásárolt a családnak, emellett rendszeresen jártak szentmisére is. Amolyan keresztény mintacsaládként tekintettek rájuk – tájékoztatta lapunkat Carla de Castro, a helyi idegenforgalmi hivatal munkatársa. Közölte, az uralkodót övező tisztelet bizonyítéka az is, hogy temetése idejére bezártak a boltok a szigeten. Tavaly áprilisban pedig korhű ruhákba öltözött emberekkel, felvonulással, zenei előadásokkal, lovasprogrammal és piknikkel tarkított eseményen idézték fel a koronás fő emlékezetét.