A felfedezés öröme segít a helytörténeti kutató munkájában

A háromszáz évvel ezelőtti újratelepülés körülményeit és a várossá fejlődés állomásait összegző könyvet Barna Gábor, a Szegedi Tudományegyetem Néprajz és Kulturális Antropológiai Tanszékének professzora szerkesztette. Az „Egy jász település a Nagykunságban. Kunszentmárton a 18. században” című kötet tizennégy kutató munkáját foglalja össze, akik írásaikban bemutatják a korabeli gazdaság, a társadalom, a kultúra és a művelődés legfontosabb állomásait.

Marjanucz László történész, egyetemi tanár, a kötet szakmai lektora a könyvbemutatón elmondta, hogy hiánypótló munkáról beszélhetünk. A kiadvány a település anyagi javai mellett a szellemi és kulturális élet változásait is bemutatja. Nagy hangsúlyt fektet a vallási és társadalmi viszonyokra is, felölelve a közösségi élet legfontosabb területeit. Kultúrtörténeti megközelítéssel tér ki a vallás társadalomra gyakorolt hatására vagy az iskolaügy korabeli állapotára. Sok új tudással gazdagítja a településen élőket.

A szerkesztő, Barna Gábor tizennégy kutató munkáját fogta össze. A helyi múzeum, a szolnoki Damjanich János Múzeum, a szolnoki levéltár munkatársai és a Kunszentmárton iránt érdeklődő kutatók között a Jászkunság legkiválóbb szakértői mellett a fiatalok, de még az amatőrök is helyet kaptak.

A kötet a tizennyolcadik század eleji magyarországi és jászsági viszonyainak keretébe helyezve mutatja be, hogyan zajlott a jászapátiak kitelepülése, Kunszentmárton beépülése a Nagykunság keretébe, ki volt Radics István, az újratelepítés vezetője, milyen folyamatok vezetettek Kunszentmárton mezővárossá válásához, hiszen a település a század végére már a korabeli emberek szerint is fejlettnek számított.

A fejlődés alapját a legeltető gazdálkodás, a részben erre épülő céhes ipar, a Hármas-Körös fontos révátkelése, a királyi haszonvételek bérbeadása jelentette. A század közepén a Nagykun Kerület központja is Kunszentmártonba került, felépült a kerület máig álló igazgatási épületegyüttese.

– Úgy próbáltam a témákat kiválogatni, hogy melyek azok a területek, ahol még kutatandó problémák vannak, amiket kevéssé ismerünk, és ezekhez kerestem szakembereket. Elsőrangú írások születtek. Az egyes tanulmányok a tizennyolcadik század részletes bemutatása után 1807-ig, a mezővárossá alakulásig, néhány esetben (például a redempció hatása, iskolaügy, céhes ipar) tizenkilencedik századi folyamatokra is kitértek. A kutatások során eddig nem ismert adatok, egyedülálló térképek kerültek elő.

– Néhány évtizedig Kunszentmártonban két templom állt, a Szent Márton plébániatemplom és az érparti pestises kápolna, melyet lebontattak, és amelynek helyén később Kálvária szobor épült. Találtunk egy olyan térképet 1765-ből, amely mindkét épületet jelzi. A hosszú kutatás során a felfedezés örömét adta ez az esemény, de maga a tanulmányírás is szellemi élvezet volt. Számomra sok örömöt nyújtott a szolnoki, egri és váci levéltárakban végzett kutatás, és remélem, hogy majd így látják az olvasók is.

Az ideköltözöttek, a redemptusok, a nemesek vagy az iparosok névsora alapján sokan rábukkannak őseikre és felismerik, hogy két-háromszáz évvel ezelőtt élt elődeink önzetlen munkával, összefogással, egymást segítve, „imádsággal és verejtékkel” tették virágzóvá a települést – vélekedik dr. Barna Gábor.

Közszemlén a történtek

A város újjátelepítésének háromszáz éves évfordulójának alkalmából „Háromszáz év öröksége” címmel kiállítást nyitottak meg a napokban a kunszentmártoni helytörténeti múzeumban. A kun- és jász szövetség bemutatkozása mellett dr. habil Marjanucz László nyugalmazott egyetemi docens a kiállítás megnyitón elmondta, hogy képpel, tárgyi anyaggal és szöveggel támasztja alá a település történetét az alapítástól napjainkig.