A falu legidősebb lakóját köszöntötték születésnapján

A falu legidősebb lakójának élete maga a történelem. Sokat tanulhatunk tőle nemcsak a kitartásról, a tragédiák túléléséről, hanem arról is, hogy mi ad igazán boldogságot az életben.

Kisbódi Gáspárné Mária 1919. november 12-én született. Gyerekei, unokái és dédunokái körében kedden ünnepelte századik születésnapját. Érkezésünkkor az ünnepi asztalnál fogadta szerettei jókívánságait és öleléseit. A törékeny asszony arca és szeme boldogságot, elégedettséget sugárzott. Munkától megfáradt, ráncos kezében a szentolvasót fogta.

Elmondta, hogy az ima ereje és családja szeretete élteti. A viharos huszadik század és az élet megpróbáltatásai nyomot hagytak ugyan lelkében, de ő a nehézségek ellenére mindig reménykedve nézett a jövőbe. A gyermekeiért élt, dolgozott és most, öregkorában ők gondoskodnak róla. Az idős hölgy napjai csendesen telnek, járni sajnos már nem tud és a hallása sem tökéletes, de szellemi frissességnek örvend.

– Tudja, annak idején Jásztelekre mentem férjhez, és nagyon sokáig tanyán éltünk. Három fiunk és egy lányunk született. Sajnos, az egyik fiam csak nyolcéves volt, amikor 1952-ben elvesztettük, agyhártyagyulladásban halt meg. Akkor született a lányom, Margitka. Egyik gyermekemet temettük, a másikat pedig kereszteltük. Egy anyának az a legfájdalmasabb, ha elveszíti a gyermekét. Aztán, 2013-ban a másik fiam is elhunyt, hatvanegy éves volt – idézte fel a fájó emlékeket Mária.

Az ötvenes évek lelkileg nagyon megviselték a családot, a téeszesítéskor elvitték a megélhetést biztosító jószágokat és a földet. Mária lánya, Simon Istvánné Margitka bekapcsolódott a beszélgetésbe és segítette a kommunikációt.

– Kislány voltam még 1956-ban, amikor édesapánk felment Budapestre dolgozni, az építőiparban talált munkát. Tíz évig dolgozott a fővárosban, munkásszállón lakott. Keveset láttuk, mert csak egy hónapban egyszer tudott hazajönni. Közben édesanyám otthon nevelt bennünket, és vezette a háztartást. Csodálatos anya volt mindig, aki sohasem hagyta cserben a gyerekeit. Ötvenhat évesen özvegyen maradt – mesélte Margitka.

Lélekben erős, igazi jász asszony, aki Istenben bízva, hittel élve, a nehézségek után talpra tudott állni. És, hogy mi a hosszú, boldog élet titka? – kérdeztük Máriát.

– El kell fogadni, hogy az életben történik jó és rossz is. A család összetartása és a szeretet csodákra képes – vallja a százesztendős néni, akinek öt unokája és kilenc dédunokája van. Születésnapján pedig a legszebb ajándékot kapta: családtagjai a legkisebbektől a legnagyobbakig köszöntötték őt, és együtt ünnepeltek.

Mi is boldog születésnapot kívánunk Marika néninek: Isten éltesse!

Szívesen fogadja a látogatókat

Ajándékok, torták, virágcsokrok és fényképek is jelezték, hogy sokan gondoltak Marika nénire századik születésnapján. Valóban nem mindennapi esemény, amikor a falu legidősebb lakóját ünneplik. Köszöntötte őt Tóth Nóra, Jásztelek és Huszár Arnold, Alattyán polgármestere is. Mária 2004-ig Jásztelken élt. Akkor sajnos nyolcvanöt évesen combnyaktörést szenvedett, megműtötték a jászberényi Szent Erzsébet Kórházban, majd lányaihoz Alattyánra költözött. Családja tizenöt éve gondozza, segíti az idős nénit, aki napjait imádkozással, olvasással tölti, és nagyon örül, amikor szerettei, ismerősei meglátogatják.