Szolnoki buszokon is találkozhatnak a népszerű buszsofőrrel

„Örülök, hogy együtt tölthettük ezt a kis időt, remélem, Önök is jól utaztak! Vigyázzanak magukra! Éljen a haza és ha eljön ez este, okvetlenül menjenek haza.” – ezekkel a mondatokkal csalt mosolyt a közelmúltban egy busznyi utas arcára Egerben a Szolnokról érkező busz sofőrje, Szigetváry József.

Józsefről az egyik utas készített egy videót, amit a közösségi oldalra fel is töltött annak érdekében, hogy mindenkinek megmutassa: bizony, ezt így is lehet. „Jó tudni, látni és hallani, hogy vannak még ilyen emberek.”, „Nekem lehetőségem volt többször is a társaságában utazni. Nagyon rendes, feldobja az ember napját.”, „Ebből is látható, hogy vannak olyan buszsofőrök, akik igazából szeretik a munkájukat, és az utasokat! Jó pár ember napját szebbé tette.” – vélekednek az utasok.

Sajnos a mai világban megszokta már az ember, hogy akarata ellenére is a negativizmust ömlesztik rá. „Ember lenni mindég, minden körülményben”. Ha Arany János e örök érvényű gondolatát helyeznénk magunk elé, kicsit talán más lenne ez a világ. Valahol belül Józsefet is ez vezérli, így hát gondolhatják: miért akadt meg a mi szemünk is a videón, s döntöttünk úgy, hogy bemutatjuk olvasóinknak Józsefet, aki pedagógus szülők gyermekeként nőtt fel a Jászságban. A két gyermekkel és négy leányunokával büszkélkedő sofőr feleségével él Jászladányban.

– Húsz évvel ezelőtt kezdtem el a Volánbusz Zrt.-nél dolgozni, ám a sors úgy hozta, hogy elkerültem Budapestre egy nemzetközi járathoz – kezdte, amikor pályafutásáról kérdeztük. – Voltam már Görögországban, Bulgáriában, Rotterdamban, Berlinben, Bécsben és még sorolhatnám. Ennek a szakmának köszönhetem, hogy bejárhattam Európát. Ez óriási dolog, hisz’ ezekre a helyekre sokan még csak el sem juthatnak. Nekem pedig még fizettek is érte. Imádtam csinálni, mert nagyon változatos munka volt, s ennek köszönhetően rengeteg embert megismerhettem.

József személyében egy nagyon barátságos, közvetlen embert ismerhettünk meg. Mint megtudtuk, tulajdonképpen nem kíván többet adni az utasainak annál, mint amit fordított esetben ő maga is elvárna.

– Fantasztikus dolog, ahogy egy utazás során összegyűlnek idegen emberek, majd egy idő után azt veszik észre, egy nagy családdá kovácsolódtak össze. Életem egyik legnagyobb kihívása volt „megtanulni az emberek nyelvén”. Mindig ennek a tökéletesítésére törekedtem. Nem kis feladat, hiszen minden ember más és más. Tapasztalataim szerint a kezdet a legfontosabb, amikor fellépnek a buszra, akkor dől el minden. Meghatározó lehet, ha már rögtön az elején egy-egy kedves szóval illetjük a másikat. Ami nekünk egy apróság, másnak talán az egész napját pozitív irányban befolyásolhatja.

– Nekem mindig az a célom, hogy az emberek jól érezzék magukat az út során. Persze akad, aki úgy van vele: „ azért sem érzem jól magam”. Ezzel persze nincs is semmi baj, hisz’ mint már említettem, mindannyian mások vagyunk. Az a legnagyobb kihívás, ha egy ilyen embert is fel tudok dobni. Ez hatalmas boldogságot jelent a számomra.

Október 9-én már két éve annak, hogy József nyugdíjba ment. Ennek ellenére ugyanúgy dolgozik mint bárki más, elmondása szerint ugyanis imád vezetni, s mivel munkahelyén jó körülményeket teremtettek számára, nem fontolgatja a visszalépést. „Őszinte leszek, ez nekem szinte szórakozás, s talán ezért is érzem itt ilyen jól magam.” – mosolygott.

Kíváncsiak voltunk arra is, a magánéletére mennyire volt hatással a rengeteg távol töltött idő. József úgy fogalmazott: van egy csodálatos felesége, akivel már 43 éve házasok, s aki mindezt tolerálta. Ehhez az életmódhoz ugyanis elengedhetetlen a megfelelő családi háttér. Megkérdeztük azt is, korábban így képzelte-e el az életét.

– Nagy terveim nem voltak, 14 évesen még nem volt elképzelésem arról, hogy mi szeretnék majd lenni. Általános iskolában szertornáztam, s volt egy olyan gondolatom, hogy ezt tovább kellene vinni. Végül elkerültem egy mezőgazdasági szakközépiskolába, ahol megmondom őszintén, semmi közöm nem volt az iskolához, s nagyon rossz tanuló is voltam. Nincs ebben semmi titok, ez is hozzátartozik az életemhez. Később a vendéglátásban kezdtem el dolgozni, ez boldogított is 29 évig, majd utána elkezdtem buszozni, s ebben találtam meg azt, amit szeretettel, élvezettel tudok csinálni. Életem során rengeteg, körülbelül hárommillió kilométert is levezettem már.

Józseffel jelenleg a Szolnok-Eger, Szolnok-Szeged, Szolnok-Budapest, Szolnok-Abádszalók és Szolnok-Tiszafüred járatokon találkozhatnak az utasok. Érdeklődésünkre elárulta, nem látta a róla készült videót, de örül neki, hogy rengeteg pozitív visszajelzés érkezett azzal kapcsolatban, ahogy az utasokkal bánik.

– Nagyon sokan megköszönik az utat, s gyakran előfordul, hogy előre jönnek kezet fogni velem. Felbecsülhetetlen érzés, s ez az, ami engem minden nap előre visz.

Forrás: Heol.hu