Mondókázva ismerkednek a testrészeikkel a könyvtárban

A méltán népszerű babás foglalkozására többen évek óta visszajárnak. A mondókás, énekes délelőttöket Kocsis Andrea, a könyvtár gyermekrészlegének egyik munkatársa vezényli, aki egy rövid beszélgetés során mutatta be az alkalmakat.

– Közel tíz éve fogalmazódott meg az ötlet a könyvtár munkatársaiban, hogy egy ilyen típusú foglalkozást szervezzenek, hogy ez a korosztály se maradjon ki a programok közül, hiszen az akkor már működő bábelőadások csak a nagyobbakat kötötték le, a Ciróka-Mókára viszont kifejezetten a három év alatti kisgyermekeket várjuk a szüleikkel – mondta Kocsis Andrea.

A foglalkozás elején a testrészekhez egyebek mellett szemhez, orrhoz, ujjakhoz kapcsolódó versikék és mondókák során melegítünk be, rövid zene után deréktól lefelé is átmozgatjuk a kicsiket. Ösztönzésképp egy játékos ládát viszek a terembe, ahonnan kedvükre válogathatnak a résztvevők.

Tapasztalatai szerint a megtanult mondókák a hétköznapok során figyelemelterelésként is működnek.

– Nálunk az indulás általában katasztrófába torkollik. Szívesen járunk a foglalkozásokra, ha az öltözésnél bevetek egy-két megismert dalt, általában elcsendesedik a vihar, a kisfiam is nagyon szereti ezeket a foglalkozásokat – mondta egy szolnoki anyuka, aki már második gyermekével jár hétről hétre az alkalmakra.

A mondókáknak számos hasznos funkciójuk van, például anyanyelvünk zeneiségét és dallamát visszaadja a ritmusokkal. A kiscsoportos foglalkozások során a zenei kompetenciák mellett fejlődik a beszédközpont, és ezzel együtt a beszédértés is.

– A kisgyermekek hozzászokhatnak a társasághoz, így egyfajta közösségépítő szerepe is van. Az egymásra figyelés a szocializációs folyamatot is elősegíti – emelte ki Kocsis Andrea, majd hozzátette, hogy a foglalkozáson előkerülő bábok a nyitottságot és elfogadást is erősítik.