Elbúcsúztatták Kalydy Sándort, Szanda meghatározó emberét

„A szívem vágya teljesült, hogy taníthatok, és még hozzá az, hogy egy helyen voltam 65 évig. Számomra ez azt jelenti, hogy mint nyugdíjas, még itt vagyok, így kicsit hasonlítok a Tompa-féle mondáshoz, miszerint nehéz az öreg fészket elhagyni” – mondta mindezt magáról Kalydy Sándor, a Szandaszőlősi Általános Iskola egykori igazgatója, mégpedig ez év június 6-án, mikor is a szolnoki városházán tartott pedagógusnapon Vas díszoklevelet vett át.

Sándor bácsi nem hagyta el az öreg fészket, pedig nem ide született, de otthonra, családra, hívatásra lelt Szandaszőlősön.

„Jót, és jól tanítani!” – ez volt az iránytűje.

„1953 nyarán, mint végzett főiskolás kerültem Szandaszőlősre. Szolnokig vonattal jöttem Egerből, majd autóbusszal érkeztem az akkori „Csollák” megállóba. Közel 2 kilométert gyalogoltam a Vörösmező úton, amíg az iskolát elértem … Az iskola igazgatója, Orosz György nagy szeretettel fogadott … Szerény, mondhatnám szegényes körülményeket láttam, de ez nem vette el a kedvemet…”

Kalydy Sándor életével az iskola és Szandaszőlős fejlődése összefonódik. Generációk gondolnak rá szeretettel, megbecsüléssel, és idézik fel a vele együtt töltött időt...