Díjjal ismerték el Béres Mária múzeumigazgató munkáját

– Ön a levéltári rendezvények, közöttük a „Nyitott levéltár – velünk élő múlt” című oktatási programhoz nyújtott segítségért is kapta az elismerést. Hogyan születik kapcsolat egy, a közvélekedés szerint négy fal között működő, és a szabad természet kincseit bemutató intézmény között?

– A Levéltárral munkatársaimmal együtt mindig jó kapcsolatot ápoltunk. A díj átadásakor méltatott közös munkánk 2010-ben kezdődött, amikor már mögöttünk volt az „Otthonunk a Tiszazug” című sikeres oktatási pályázat, s belefogtunk egy újabb pályázatba is. Akkor még a megyei önkormányzat volt mindkét intézmény fenntartója, s a levéltárral kérésükre megosztottuk pályázati tapasztalatainkat. Így indult az együttműködésünk, amihez közös alapot jelentett a mindkét intézménynek kiemelten fontos múzeum-, illetve levéltár-pedagógiai munka is. Például a „Nyitott levéltár – velünk élő múlt” program során számunkra is útmutatást jelentő kiváló és országosan kiemelkedő levéltár-pedagógiai munkát folytattak levéltári kollégáink.

– Szakmai tapasztalatcserére is van lehetőségük egymással?

– A Pro Archivo-díj átadásakor azt hallottam vissza, hogy a Levéltár mit köszönhet nekünk, a Tiszazugi Földrajzi Múzeumnak. Azért ez a kapcsolat közel sem ilyen egyirányú. A szolnoki levéltáros kollégáknak köszönhetem a Budapesti Fővárosi Levéltárral való szakmai kapcsolatot, rajtuk keresztül ismertem meg a soproni és a veszprémi levéltár vezetőjét, akiktől szintén sokat tanultam és tanulok. Magam biológiai – földrajzszakos tanár vagyok, ezért más területekre kalandozva szükségem van szakmai megerősítésre. A Tiszazugi Földrajzi Múzeumnak és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárnak kőbe vésett kapcsolata van, ami nem csak játék a szavakkal. A tiszaföldvári I. Világháborús Emlékmű és a Hadisírok restaurálási munkálatainál folyamatosan konzultálhattunk a Levéltár munkatársaival, köztük Bojtos Gáborral, az időszak szakértőjével. Az emlékműn így megörökítettük mindkét intézmény nevét is.

– Hallhattunk közös munkájukkal ismertté vált régi fotók, iratok bemutatásáról is.

– A Levéltári napon kapta meg dr. Vincze Gyula ügyvéd úr is a Pro Archivo-díjat. Az ő és a levéltár figyelmességéből Király Lajos helyi fényképész eddig ismeretlen üvegnegatívjai kerültek a múzeumunkba, de ez csak egy példa a sok közül, ami a levéltárhoz köt bennünket.

– A földrajzi múzeum által felkutatott helytörténeti anyagok bővítik-e a levéltár adatbázisát is?

– Igen, amire a 2018. évi Múzeumok Éjszakája a legjobb példa. Ekkor kitelepült hozzánk a levéltár, megnyitották a „Bővülő történelem” c. időszaki kiállítást és Csönge Attila igazgató kollégáival, Horváth Gergővel és Mucsi Lászlóval fogadta a közös felhívásunkra egy-egy családi, illetve helytörténeti szempontból érdekes régi fényképet, vagy iratot hozó látogatókat. Éjszakába nyúlóan digitalizálták a rendkívül érdekes anyagot, beszélgettek az érdeklődőkkel, miközben Mákos Judit és Szabóné Maslowski Madlen a kézműves-udvar munkájába kapcsolódott be levéltár-pedagógiai ötletekkel. Mindenki számára kifejezetten élmény teli éjszaka volt, ahol minden korosztályból gyorsan nőtt a rajongótáboruk.

– Közös rendezvényeik, a múzeum helyi kapcsolatai közelebb hozzák-e az itteni érdeklődőkhöz az archívum szolgáltatásait?

– Évente hívjuk közös szakmai fórumra a pedagógusokat, könyvtárosokat, levéltárosokat és természetesen a muzeológus kollégákat is. Így kerestük fel 2013-ban a Damjanich János Múzeumot a Verseghy Ferenc Könyvtárat és a Levéltárat is. Az arra érzékeny és

fogékony pedagógus résztvevők, azóta is látogatják – természetesen már diákjaikkal együtt – ezeket a megyei intézményeket. Különösen lelkesen számolnak be a Levéltárban látott felbecsülhetetlen értékű dokumentumokról és a papírrestaurálás rejtelmeiről.

– A mostani elismerés ösztönzést jelent-e a közös munkájuk további erősítéséhez?

– Az elismerés természetesen nagyon jól esett, hiszen ez mutatja, hogy mások is hasznosnak tartják a törekvéseimet. Még a Pro-Archivo-díj átvétele előtt hirdettünk meg egy előadást Dr. Rácz Miklós régész-építész kollégával, ahol egy tiszaföldvári lakóház építészeti és családi örökségét mutattuk be a helyieknek. Ezen az esti előadáson, már ott ült Bojtos Gábor levéltáros kollégánk, aki akkor ugyan még csak jegyzetelt, de másnap már fontos, számunkra is új adatokkal szolgált. A legközelebbi előadást már szerintem

Bojtos Gábor tartja majd és a remélhetőleg 2020 áprilisában a múzeumunk új kiállítóhelyeként működő épület létrejöttében fontos szerepe lesz a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár munkatársainak is.

Többször is elismerték a múzeumot

A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Magyarország első földrajzi szakgyűjteménye és természettudományos gyűjtőhely, kutatóbázis, adattár továbbá szakkönyvtár is egyben. 2009-ben látogatóbarát állandó kiállításával és kiemelkedő múzeumpedagógiai tevékenységével elnyerte az ICOM Magyar Nemzeti Bizottsága különdíját, 2013-ban „Az Év Múzeuma” díjat, 2014-ben a Pulszky Társaság Kismúzeumi Tagozatának Poroszlai Ildikó-díját, 2017-ben a Magyar Földrajzi Társaság Pro Geographia kitüntető címét.