A különleges hírű betyár, aki elfogta volna Ferenc Józsefet

Eszerint: …”Ferenc József 1852 nyarán tette első körútját Magyarországon és Budapestről Jászberényen és Cegléden át Szegedre utazott, és mert vasút akkor még nem volt ezen a vonalon, tehát kocsin. A rendőrök természetesen a császár útirányát kisérték figyelemmel s Fazekas Dávid betyár mégis megtette azt a tréfát, hogy ez út egy kiszögellésén, a czegléd-körösi úton, 40 vásáros kocsit harmadmagával kirabolt. Bach belügyminiszter ez úton sietett Szegedre s ha el nem késik 2 órával, ő is a rablók kezébe kerül. Sőt maga a fölség is veszélyben forgott, s állítólag tervben is volt az ifjú fejedelem kirablása, illetőleg kézrekerítése, midőn gyorsan elrobogó fogatától fegyveres kisérete elmaradt.”…

De ki volt ez a betyár, akinek Jászjákóhalmán elfogásának helyét emléktábla őrzi, sőt a helytörténeti gyűjteményben megtekinthető egykori pisztolya?

A róla keringő számtalan legenda valóság alapját legutóbb Bagi Gábor: „Hősök, betyárok, bűnözők…(avagy adalékok a betyár világ 1849 utáni történetéhez a mai Jász-Nagykun-Szolnok megye területén) című 2015-ben megjelent tanulmányában igyekezett az olvasók elé tárni.

Nos, annyi bizonyos, hogy Fazekas Dávid 195 éve 1824. november 30-án látta meg a napvilágot Jászjákóhalmán, a korabeli anyakönyvi bejegyzés szerint.

Fazekas Dávid neve először 1844-ben fordul elő az egykori Jászkun Kerület büntető iratai között. Egy többszörös orgazdasági, marha- és lólopási per egyik alperese az akkor 20 éves fiatalember, aki a jászjákóhalmi gulya és ménes mellett volt számadó.

A perben viszont az első rendű vádlott az apja, Fazekas Márton főszámadó. A vád képviselője mindkettőjükre halálbüntetést kért, de ezt a súlyos ítéletet enyhítették: az apa esetén félévi vasban és közmunkával eltöltendő rabságot, míg Dávid fia 9 hónapot kapott.

A fiú büntetésének letöltése után Jászjákóhalmán maradt és 1847-ben megnősült. A kutatómunka során előkerült statáriális ítélet indoklása hiteles módon írja le további tetteit:

…”Fazékas Dávid, jákóhalmi jászsági szül[etésű], 28 éves, kath[olikus], nős, 2 gyermek atyja, volt csikós, tolvajlás miatt büntetést szenvedett, egy rablómerényletek által elhírült, önbejelentés folytán l[eg]f[elsőbb] kegyelem által egy 1850-ben Kápolna mellett elkövetett rablást illetőleg amnestiáltatott [azaz kegyelemben részesített] csavargó, a megállapitott tényállással megegyező vallomása szerint 1852 jul[ius] 24-én a jászberényi börtönből erőszakosan kitört, azóta a jászsági kerületben s a Tiszavidéken a népséget rettegésben tartva üzte merényleteit, védelmére három pisztoly és tetemes lőkészlet birtokába helyezte magát, s f[olyó] évi jan[uár] 24-én egy czinkosával Jákóhalmán egy istállóban elrejtőzve tartózkodott, hol a cs[ászári] kir[ályi] csendőrség által megrohantatott és megadásra felszólítatott, azonban két órai harcz alatt folytonos pisztolylövésekkel magát védte. Végre a legmakacsabb ellenállás után a csendőrség által fegyverrel kezében megfogatott, s 1853 jan[uár] 27-én e katonai rögtönitélő bíróságnak átadatott…”

A legenda szerint Ferenc Józsefet 1852. június 27-én akarták elrabolni Fazekasék. Csakhogy az uralkodó tiszántúli körútját 21-én befejezte Debrecenben, és 26-án már Székesfehérváron, majd a következő napon Szekszárdon utazott keresztül, ami elég nagy távolság Nagykőröshöz képest.

Fazekas ekkor még a jászberényi börtönben szőtte szabadulási terveit, így nemigen járhatott az alföldi településen. Az egész történet kiagyalója valószínűleg Hőke Lajos, aki elsősorban 1848/49 emlékének nagyszerű ápolójaként lett ismert. 1870. nyarán a Fővárosi Lapokban közölt egy cikket „A betyár” megnevezés alatt, és itt Fazekashoz kapcsolta a nagykőrösi esetet.

A jákóhalmi betyárt elfogása után nem Berénybe vitték újra, hanem Gyöngyösre. Az 1852. decemberében kihirdetett katonai statárium értelmében azután – mint visszaesőt és fegyverrel ellenszegülőt – gyorsan halálra ítélték és 1853. január 29-én agyonlőtték.

A történetnek azonban még volt folytatása, mégpedig Rózsa Sándorral kapcsolatban. Amikor a „betyárkirályt” 1857-ben elfogták, elkezdték faggatni, szerepet játszott-e Ferenc József 1852-es elrablási kísérletében.

Rózsa azt mondta, Fazekas tervezte, hogy az uralkodóra lecsapnak, de neki nem tetszett az ötlet, így a megbeszélésre nem is ment el. Rózsa Sándor kijelentéseit, az akkor már négy éve halott, Fazekas Dávid már nem cáfolhatta meg.