A világutazó kutató vírusok elleni oltóanyagokat fejleszt

Dr. Ballmann Mónikával már régóta ismerjük egymást, szülei otthonában találkoztunk, amikor a minap Hollandiából hazaérkezett Jászapátira. Az augusztus 20-i nemzeti ünnepen megkapta az Elszármazottak Jászapátiért elismerést, ami óriási megtiszteltetést jelent számára. Találkozásunkkor, egy szép nyári estén, az udvarban álló madárház előtt ültünk le beszélgetni, ahol a madárcsicsergés különleges atmosz­férát teremtett. Mónika ugyanis gyermekkora óta szenvedélyesen madarászik.

– Tulajdonképpen minden a madarakkal kezdődött – emlékezett vissza. – Ötéves lehettem, amikor édesanyám papagájokkal kezdett el foglalkozni. Talán már akkor kialakult bennem az a mély érdeklődés irántuk, ami később a pályaválasztásomat is meghatározta. A jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumban érettségiztem biológia–kémia fakultáción.

– Emlékszem, az iskolában kezembe akadt a Madártávlat című magazin, amiben madárgyűrűző tábort hirdettek. Nem véletlenül éreztem akkor, hogy el kell mennem abba a táborba, hiszen ott életre szóló élményeket szereztem. Már akkoriban egyik kedvenc időtöltésem volt a jászapáti határ fürkészése. Testvéremmel gyakran kezünkbe fogtuk a távcsövet, és útnak indultunk, hogy megfigyeljük a határ páratlanul gazdag madárvilágát.

– Megismerkedtem a környékbeli madarászokkal, akik felfigyeltek rám. Csak tizennégy éves voltam, amikor az egyik madárles alkalmával egy jelölőgyűrűt és egy szárnydarabot találtam a határban. A testrész alapján be tudtam azonosítani, hogy az elpusztult madár egy réti fülesbagoly volt, amit ráadásul Finnországban jelöltek meg.

Ez a gyűrű azóta is a távcsövemen lóg.

– Ekkor a madárászok felajánlották, hogy csatlakozzak csapatukhoz – mesélte dr. Ballmann Mónika, aki ezután még több madárgyűrűző táborban vett részt.

Járta az országot, és kinyílt számára a világ. Ezekben az időkben vett részt első magashegyi túráján is. A megméretésre úgy készült, hogy a túrát vagy megutálja, vagy megszereti. Ez utóbbi történt.

– Hálás vagyok a szüleimnek, amiért csodás gyermekkort teremtettek nekem azzal, hogy az élővilág szeretetére neveltek, és szabadon engedtek a határba, valamint a világba. Az ő nyitottságuk, támogatásuk is hozzájárult ahhoz, hogy biológus, kutató, madarász és világutazó lettem. Az érettségi után az ELTE TTK biológus szakán folytattam tanulmányaimat.

– Az egyetemi évek alatt érdeklődésem a mikrobiológia, ezen belül is a vírusok világa felé fordult. Diplomamunkámat a madarakban előforduló adenovírusok evolúciós vizsgálatából írtam az MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézetében. Kilenc évvel ezelőtt molekuláris biológia szakirányon biológusdiplomát szereztem, és felvételt nyertem a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Doktori Iskolájába – részletezte tanulmányait a fiatal kutató.

A doktori évek alatt már számos nemzetközi konferencián járt az Egyesült Államokban, Spanyolországban, Kanadában és Skóciában, ahol beszámolt kutatásainak aktuális eredményei­ről. Tanulmányutakra, ösztöndíjakra pályázott. Így jutott el a ljubljanai Állatorvostudományi Egyetemre és a Spanyol Nemzeti Biotechnológiai Központba. Mindkét helyen vírusokkal kapcsolatos kutatásokat és tanulmányokat folytatott.

2014-ben Marie Curie-ösztöndíjat nyert Hollandiába, ahol egy kutatásfejlesztéssel foglalkozó céghez került, jelenleg is ott dolgozik biotechnológiai fejlesztőmérnökként. Közben befejezte doktori tanulmányait. A holland cégnél jelenleg olyan fontos vírusok elleni oltóanyagok fejlesztésével foglalkozik, mint a gyermekbénulást okozó poliovírus, a gyermekek súlyos emésztőszervrendszeri megbetegedését okozó rotavírus. Emellett daganat és vírusellenes, úgynevezett hordozóvírusok fejlesztésén is dolgozik. És hogy mi motiválja a kutatásokban?

– Leginkább az, hogy munkámmal olyan vakcinák fejlesztéséhez járulhatok hozzá, amiknek rövid időn belül közvetlen haszna származik. Tehát már néhány éven belül használható termék lesz az eredményük, ami emberek életét mentheti meg – jegyezte meg a kutató.

A laboratórium fehér köpenyes, szigorú szabályoknak megfelelő környezetéből kiszakadva másik két szenvedélyének, a madarászásnak és az utazásnak hódol.

– Miután letelik a munkaidőm, a mikroszkópot teleszkópra cserélem, és a holland kollégákkal önkéntesként a madarak vonulását, ezen belül is a sirályok mozgását kutatom – mondta mosolyogva Mónika.

Napjában több ezer madarat is megfigyel, melyek közül akár hatvan-hetven is hordozhat a lábán speciális jelölőgyűrűt, amivel nyomon követhető a vonulásuk. Ez a hobbi rengeteg terepen eltöltött időt igényel, amit aztán még több dokumentáció követ. Hozzátette: ez egyébként minden tudományos munkával együtt jár, még akkor is, ha csak hobbiként űzi az ember.

Kalandos utakon járja be a világot

A fiatal kutató igazi világutazó, és bár sok helyen megfordult már az Északi-sarkkörtől Azerbajdzsánon át Peruig, nagy kedvence továbbra is Albánia és Koszovó. Hihetetlen kalandvágy él benne, éppen ezért hátizsákkal, bakancsban, stoppal és vonattal, olykor embert próbáló körülmények között járja a világot. Úti céljai között olyan országok szerepelnek, melyek nem a tömegturizmus központjai.

– Nem luxusszállodákból lehet egy országot igazán megismerni, hanem az ottani lakosok életén, szokásain keresztül – vallja Mónika, aki egyedül járta be Kaliforniát, Spanyolországot, Szlovéniát, legutóbb Mexikóvárost és Costa Ricát.

Kedveli a légkört

Dr. Ballmann Mónika a kreativitáson és precizitáson túl a nemzetközi légkört kedveli annál a holland cégnél, ahol egyetlen magyarként dolgozik tizenöt nemzet kutatójával együtt. Mint mondta, magyarságát mindennap meg tudja élni. Külföldi barátait, kollégáit szívesen vendégül látja a magyar gasztronómia ízeivel.