A játszótereknek íratlan szabályai vannak

A játszótereknek íratlan szabályai vannak. A játszótéren hierarchia van, a játszótéren mikroszinten képződik le a társadalom. Vésd eszedbe leendő szülő, ebbe ugyanúgy bele kell majd jönni mint a penelkázásba!

Amikor a gyermek még nem tudott járni, de ülni már igen, egyetlen lehetőségünk a bébihinta volt. Csakhogy! A jóval nagyobb gyerekek akik már a másik fajtát vagy bármi mást választhatták volna, rendszeresen elfoglalták. Sebaj, gyerekek!

Ám amikor édesjóapa teljes testével védelmezőn odaáll és még megkérdezi hogy – Édesem! Biztos nem akarsz még hintázni? – a figyelem legkisebb jele nélkül hagyva anyukákat akik fél órája toporognak a több kilós babákkal az karjukban, na, arra már nem nagyon lehet mit mondani.

Vagyis lehetne, de nem mondasz. Ott legalábbis. Amikor még friss anyuka vagy hallgatsz, tűrsz, és legfeljebb otthon dühöngöd ki magad a négy fal között. Nyugi! Ebbe is bele lehet jönni!

Egyre inkább érezni és érteni fogod ezeket az íratlan szabályokat, megismered a többi szülőt, akik közül lesznek szimpatikusak és kevésbé azok. Ezek után már könnyebben megoldod amikor a gyerekek egymás játékát akarják, stb. Lehet hogy másnak nem, de ez nekem új volt. Vidéken nőttem fel kertes házban, sok- sok unokatestvérrel körülvéve.

Nekünk nagymamánk udvara volt a játszótér, nem kellett idegenekhez alkalmazkodunk. De egy városi, panelben élő gyermeknek is joga van kint játszani és kell is! Ehhez pedig elengedhetetlenek a jól felszerelt, biztonságos játszóterek. Most az Eötvös téri Gólyaparkban adtak át egyet, remélem sok- sok ilyen következik még.