Rózsika néni őrzi a legendás „virágember” emlékeit

Testvére, Csőke Józsefné Rózsika néni otthonának egyik szobájában a mai napig őrzi a legendás „virágember” emlékeit. Imád mesélni. Honthy Hanna látogatását úgy idézte fel, mintha csak tegnap történt volna.

A mozgásszervi problémák ellenére a jókedv nem hagyta el Rózsika nénit – állapítottam meg találkozásunk első perceiben.

– Nem hagyom el ám magam! Nemrég voltam szemműtéten, ami nagyon jól sikerült. Csak azt sajnálom, hogy nem írtam könyvet arról a rengeteg történetről, amit átéltem.

– Ma is úgy emlékszem minden sztorira, mintha csak tegnap történt volna – mondta, és már vezetett is abba a helyiségbe, ahol testvére, Mihály Béla, a világhírű keramikus és látványtervező művész emlékeit őrzi.

A falon régi fényképek, oklevelek, elismerések. A megsárgult plakátok valamikor a Jászsági Randevút hirdették, amit 1973-ban Béla bácsi álmodott meg és indított útjára.

– A családunk tanyán élt, öten voltunk testvérek. Béla kezdetben libapásztorkodott, majd kereskedőinasnak állt, de egy idő után azt mondta, hogy ő aztán ezt nem csinálja. Így hát tizenhat évesen úgy döntött, hogy fogja magát és szerencsét próbál Budapesten.

– A katonaságban kezdett el kerámiát készíteni, felkérésre Lenin képmását kellett megformáznia. A szolgálat után folytatta az alkotást. Mindenféle tanulmány nélkül dolgozott, sokan azt mondták, hogy igazi őstehetség. Tizenhárom világkiállításon vett részt több száz zsűrizett kerámiával – idézte fel Rózsika néni.

Mihály Béla színházi látványtervezői karrierje pedig Jákó Vera felkérésével kezdődött.

– A művésznő bízta meg a testvéremet, hogy készítsen már virágkompozíciót a színpadra. Innentől kezdve aztán rengeteg megkeresés érkezett. Csodálatos dekorációkat valósított meg. Nem véletlenül nevezték „virágembernek” vagy a „virágok költőjének”.

– Ő készítette a csokrot Erzsébet angol királynőnek, amikor Magyarországon járt. De sokszor Béla tervezte a Vigadó újévi koncertjeinek színpadi látványát és a Habsburgok családi ünnepeinek virágkölteményeit is – mesélte Rózsika néni. Beszélgetésünkkor – ahogy nézegettem a falon a régi fotókat –, egy fekete-fehér fényképre mutatott.

– Ő az édesanyánk. Főzés közben örökítették meg, amikor Honthy Hanna a Jászsági Randevúra jött fellépni, és nálunk ebédelt. Béla soha nem tagadta meg a gyökereit, büszke volt a családjára és a Jászságra.

– Emlékszem, amikor azt mondta, hogy a pesti ember annyi mindent lát, a falusi ember pedig szinte semmit. Akkor határozta el, hogy megszervezi a Jászsági Randevút, és híres fővárosi művészeket hívott meg a kulturális rendezvényre – emlékezett vissza. Béla bácsi legendás volt jótékonykodásáról is, és szülőfalujában támogatta a kultúrát.

Sokáig autózott, hiányzik neki a vezetés

Rózsika néni is elsajátította a kerámiakészítés fortélyait. – Béla azt mondta, hogy nem hiszi el, hogy nem tudom megtanulni. Hozott húsz kiló agyagot, és megtanított a mesterségre. Onnantól kezdve iparművészeti vállalatoknak dolgoztam be.

– A munkám miatt sokat kellett utazni Budapestre, így hát negyvenhat évesen jogosítványt szereztem. Nyolcvankét éves koromig vezettem, most a nyolcvanötödiket taposom. Bevallom őszintén, hogy hiányzik a vezetés – tette hozzá Rózsika néni.

Jászapátin idén július 19. és 21. között rendezik meg a Jászsági Randevú programsorozatát, ahol megemlékeznek Mihály Béláról is.