Különleges irodalmi tábort rendeztek

– Nincs visszaút, Kiszorító, Fekete szív … – sorolják saját drámaötletük címét a résztvevők a Liget Hotel egyik termében. A Tollforgató táborba harmincan érkeztek az ország különböző pontjairól. Tíz fős csoportokban tanulnak, délelőtt és délután.

– Nagyon jól érzem magam a táborban, én a drámát választottam. A prózaírásban már otthon vagyok, szeretném párbeszédek írását a drámán keresztül megtanulni, készül ugyanis a második életmódkötetemben – mondja a Budapestről érkező Szilágyi Marcsi.

A kalocsai Kapitány Kovács Viola szintén készülő könyvéhez merít ötleteket.

– Egy regénnynel foglalkozom, előtte még nem írtam semmit. Úgy vélem, hasznos információkat kaptam – jelenti ki határozottan a fiatal lány.

– Olyan címeket keressetek amely könnyen megjegyezhető, hogy amikor a néző megy a pénztárba jegyet venni rá, akkor ne azon gondolkozzon hogy mire is akart…– osztja meg az egyik jótanácsot hallgatóságával Rigó József rendező, drámapedagógus, a dráma szekció vezetője. És hogy mit lehet egy hét alatt átadni ebből a sokrétű és nehéz műfajból?

– Tulajdonképpen nagyon keveset. Inkább azt gondolom, hogy rálátást lehet adni, a téma megvilágítására van lehetőség. Hogy mi az az út, amelyet be kell járni az ötlet fölmerülésétől a dráma megírásáig. Ez egy nagyon különös műfaj.

– Föl is tettem a kérdést hogy akinek nem kötelező drámát olvasnia, vagyis nem színházi ember, egyáltalán megteszi-e? Hiszen ez a műfaj önmagában valahol egy asztalfiók nyersanyag, kell hozzá a színpad.

– A színházi munkafolyamatban is változik, húznak belőle, átalakítják. Párbeszédre épül, amelyekben a folyamatosan növekvő feszültséget fenn kell tartani a csúcspontig, ahol egy váltás történik egy másik irányba – mondja a műfajról a szakember.

A földszinten Jenei Gyula, költő tanár a vers szekció vezetője éppen Dienes Eszter egyik versét olvassa. Az asztal körül mindenféle korosztály képviselteti magát. A húsz éves Nyíri Zoltán Tatáról érkezett. Öt évvel ezelőtt írta első szerelmes versét.

– Eddig nem volt a környezetemben olyan akitől komoly szakmai visszajelzést kaptam volna, a táborban viszont nagyon sokat tanultam – mondja Zoltán.

– Húsz éves korom óta írok verseket. Fő témáim a szerelem, az elmúlás a születés és a hit. Olyan témák, amelyek minden embert érintenek és foglalkoztanak. Nem szeretek publikálni, inkább magamnak írok. Nekem a túl sok jelzőből kellett visszavennem, mert ez volt a jellemző a verseimre, szerintem már most jobb lett a stílusom – sorolja tapasztalatait Vioralikné Németh Rozália, aki a Gyöngyös melletti Markazról érzezett.

– Akik ide eljöttek, nagyon sokfélék. Nem csak korban, műveltségben, szemléletben is. Van aki vállaltan terápiás céllal ír verseket, más pedig publikálni szeretne, ők kevesebben vannak – mondja Jenei Gyula, költő a résztvevőkről.

– Akik nem most kezdtek verseket írni már van egy határozott ízlésük, ami ritkán jelenti azt, hogy a kortás irodalomban járatosak. Pedig nekik a kortárs írók között kell megmérettetniük magukat, már ha publikációs szándékuk van – vélekedik a pedagógus.

A vasárnapig tartó tábor végén a legjobb művekből antológiát állítanak össze.

A novellaírásnak is szabályai vannak

A prózaszekció tagjai Bistey András író, újságíró, esztéta segítségével tanulják a novellaírás alapjait.

– Ebben a műfajban jellemet kell ábrázolni, és konfliktust. Anélkül nincs novella. Elméleti kérdésekről is volt szó az órákon, a novella különböző fajtáiról. Olyan dolgokat is megbeszéltünk milyen a jó novellakezdés.

– Szélsőséges példa, hogy lehetőleg ne tájleírással kezdődjön, hanem olyan mondattal amit akkor nem ért az olvasó, de fölkelti a kíváncsiságát, és az író később visszatér rá.

– Emellett stílusbeli kérdésekről is szó volt, megbeszéltük az előre elhozott és felolvasott írásokat, a szerkesztést és stiláris kérdéseket – mondja a novella műfajáróla szekcióvezető.