Elkerülhetetlenek, de kezelhetőek a krízisek egy házasságban

– Az egész férfi-női kapcsolathoz való hozzáállásunkat befolyásolja az a batyu, amit gyerekkorunkból hozunk – kezdte a beszélgetést Pappné Szabó Anita szolnoki házassági és párkapcsolati tanácsadó. – Az életre szóló döntés során számos krízis nehezíti az együttélést. A nők a sérelmeiket halmozva haladnak előre, melyekre a férfiak idővel már nem tudnak reagálni.

A házasság a párkapcsolat intézményesített kerete, mely a mai fiatalok jó része szerint csak egy papír, míg egy másik részük társadalmi elvárásként tekint rá, ennek megfelelően kötik össze életüket.

– Elég sokáig udvaroltam a mostani feleségemnek. Jó volt a kapcsolatunk, de nem nagyon szerettem volna megkérni a kezét. Körülbelül egy évig húztam, halasztottam, mire elhatároztam magam. Most meg már tíz éve élünk házasságban – mondta egy szolnoki fiatalember.

– A zsigeri ellenállás a házasság iránti családi mintából is adódhat – emelte ki a szakember. – Sok esetben az elvált szülők gyermeke, vagy olyan személy reagál így, akinek a családi élete nem követendő példa. Manapság viszont egyre népszerűbb a sématörés, kilépve a hozott mintákból, új utat választva magunknak.

– A legtöbb esetben gyermekkori tudatalatti problémákat viszünk be a házasságunkba, és sokszor ugyanazokon veszekszünk, mint anno a szüleink. A klasszikus középen nyomott fogkrém és le nem hajtott WC-ülőke mellett számos komolyabb téma is előkerül az évek során.

Pappné Szabó Anita kifejtette, a különböző életszakaszokra más-más krízishelyzet jellemző, melyek az életkorból és a családi állapotokból adódnak. Az első ilyen, amikor a pár a gyermek világra jöttével családdá alakul. A szerepek megváltoznak, a fiatalok idegesek és fáradtak a kevés alvás miatt.

– Általában az anya a gyermekével szimbiózist alkot, amiből kiszorul az apa. Ez az állapot a legtöbb házasságban megtörténik, de a helyzet a szakember szerint a szerepek tisztázásával könnyen kezelhető.

Fontos, hogy a pár közös kikapcsolódására is időt fordítson.

– A második krízis a gyermek közösségbe kerülésével jön elő a családban. Addig ugyanis az anya otthon van: mos, főz, takarít és a gyerekkel foglalatoskodik. A munka világába bekerülve mindezek mellett nyolc órát „robotol”. Örököljük a férfi, női szerepeket és feladatokat. Esetenként nyolc-tíz év is eltelik, mikorra a nő az asztalra csap, mert besokallt. A feladatok újraosztásával és a szerepek tisztázásával ez a helyzet megoldható, ha időben lép az ember, és nem görgeti a sérelmeket maga előtt – magyarázta a tanácsadó.

– Két gyerekünk született, nemrégiben helyezkedtem el az új munkahelyemen. Nagyon furcsa volt és egyáltalán nem egyszerű. Szerettem volna, ha nem vállalom túl magam, de jó lett volna, ha rendben van a ház, meg a gyerekekkel is tudok foglalkozni. Eleinte nem sikerült. A kisebb veszekedések után a férjem magától kezdett besegíteni a házimunkába, néha felporszívózik, legalább azt sem nekem kell megcsinálni. Szerencsém van vele, hogy ennyire figyelmes – mesélte egy szolnoki anyuka.

A munkahely megválasztása is hatással van az otthoni életre. A következő nagy ugrás a negyvenéves kor körülre tehető, amikor is az életközépi válság alakul ki: „mit tettem le az asztalra?” kérdésre válaszolva. Fokozottan igaz ez, ha a pár egyik-másik tagja nem éri el az általa támasztott célokat a karrier és család terén. A gyerek nélküli pároknál ez még hamarabb következik be.

– Szét tudja verni a házasságot, ha az évek alatt a hobbi és baráti kör nélkül marad az egyik fél. Illetve a kialakult egyéniségével sem elégedett – fűzte hozzá a szakember.

– A nők halmozzák a sérelmeket, melyekből annyi gyűlik fel, hogy nincs kedvük beszélgetni róluk. A férfiak könnyebben túl tudnak lépni rajtuk. A nők túlvállalása miatti piszkálódás zsémbessé teszi őket, elidegenítve párjukat, akiket az esetek többségében a szexualitás, a pillanatnyi szenvedély tüzének fellobbanása sarkall megcsalásra. A szakember szerint viszont az izgalmakat keresve általában a férfiak jönnek ki rosszabbul a helyzetből. A gyengébbik nem tagjai a folyamatos figyelmeztetés megunása miatt lépnek ki a kapcsolatból.

Az olyan házasságokban, melyekben az izgalom megtalálásának vágya hajtja az egyik felet, nehezen menthető az együttélés.

Krízisek mindig vannak, többségük nem elkerülhető, de zömét jó eséllyel meg lehet oldani.

A tanácsadó szerint a hűtlenség is generálhatja a házasság fellendülését. És bár elég abszurdnak tűnik, de a feleknek meg kell beszélniük, mi számít megcsalásnak.

A trauma utáni megrázkódtatás, beszélgetés és közös időtöltés a fontos, de a kulcs a megbocsátás. Ez utóbbi viszont változó, hogy megtörténik-e. A megcsalt fél önértékelése megzuhan, állandó kérdések merülnek fel nála, amikre válaszokat vár. A hűtlen fél viszont nem akar róla beszélni, mert a szégyenérzet munkálkodik benne. Ha a sérelmet elengedi a bántott fél, akkor működhet a kapcsolat tovább.

– A hűtlenség és megbocsátás is egy fejben hozott döntés – vallja Anita. – De ha átvészeljük az előbbiekben taglalt életszakaszokat, még akkor sem dőlhetünk hátra megnyugodva, hogy örökké együtt maradunk. A kapuzárási pánik, ami ötvenéves kor körül kezdődik, és leginkább a férfiakra jellemző, jelentősen megnehezíti a helyzetet. Mindenki máshogy reagál az öregedés gondolatára.

– Nem általánosítva, ezt a férfiak fogadják nehezebben, ekkor fiatalabb nőket keresnek, ezzel is bizonyítva teljesítőképességüket. A női nem esetében a kor előrehaladtával inkább a szórakozások, bulik, női táborok jellemzőek, ahol nemiségüket erősítik. De sokszor keresnek fel önismereti csoportokat is, amelyek során megismerhetik, hogy a kívülállók miként látják az életüket.

A házasságok majdnem fele válással végződik

A 2016-os statisztikai adatok alapján a házasságok negyven százaléka válással végződött. Viszont jó hír, hogy a válások száma az elmúlt években stagnált. A leggyakoribb ok talán, amikor a házastársak nem beszélgetnek egymással, az évek során a kommunikáció hiánya mélyíti a szakadékot kettejük között.

– Kisgyerek mellett különösen nehéz, ezt az időszakot viszont valahogy túl kell élni. Tudatosan figyelni, kettesben időt tölteni és beszélgetni legalább napi fél órát – mondta Pappné Szabó Anita.

– Kevés esetben fordul elő, hogy mindkét fél egyetért a különköltözésben. Akár évek is eltelhetnek, mire pontot tesznek az ügy végére. A sérült fél nehezen bonyolódik új szerelembe, illetve a családos embereknél – mivel a gyermek örök kapocs marad – az exek is előszeretettel vájkálnak a bimbózó kapcsolatban.

A válások legnagyobb aránya a gyerekek kirepülésekor történik: a pár felépít egy életet, napi rutint, amelyből hirtelen „nihil” lesz, erre tudatosan készülni kell. A közös hobbi összetarthatja a rendszert, de sokan utazgatásba kezdenek, és bakancslistájuk elemeit pipálják ki, új célokat keresve életüknek.

– Házasságpárti vagyok, úgy gondolom: értéke van. Örömmel tapasztalom, hogy egyre több pár dolgozik tudatosan a kapcsolatuk minőségének javulásán. A jó párkapcsolatért ugyanis mindennap tenni kell – szögezte le a szakember.

A témával kapcsolatban véleményt is írtunk, azt ide kattintva olvashatják.