Tekintélyes díjakkal jutalmazták természetismereti munkájáért

– Mezőkovácsházán születtem, itt jártam iskolába is. A gimnázium után Szarvasra mentem a Mezőgazdasági Főiskolára, majd egy öntözési kutató intézetben kezdtem el dolgozni – meséli Piroska.

Útja Gödöllőre is elvitte, az Agrártudományi Egyetemre, hogy tanár lehessen. Egy mezőgazdasági szakközépiskolában helyezkedett el.

Majd a szerelem is rátalált a sok tennivaló mellett. Mezőtúrra költöztek, férje a helyi főiskolán, ő maga pedig az általános iskolában kezdett el dolgozni. Piroska maximalista ember, így Egerben elvégezte a biológia szakot. Több mint húsz évig tanított a Kossuth téri iskolában, valamint jogutódjában, a Református Általános Iskolában.

– A Kaán Károly-versenyt 1992-ben kezdtük el szervezni. Mindig is kerestem az új utakat, lehetőségeket a tanításban. A vetélkedő az egyik bizonyítéka ennek.

A tanárnő elmondja, hogy a Magyar Kémikusok Egyesülete által tervezett, új irányokba mutató könyveket vették alapul, így az első megméretést alternatív tanrendű iskoláknak hirdették. A nagy sikernek köszönhetően azonban ott és akkor hagyomány született, a következő évtől már országosan rendezték a versenyt. Piroska pedig időről időre több energiát fektetett a vetélkedők színvonalának emelésébe. A természet szeretete és a tanítás iránti rajongása segítették át a legnehezebb időkön is.

És bizony, az erőfeszítéseknek megvolt a jutalma:

– 1999-ben kaptam meg a Pro Natura díjat a verseny szervezéséért és a természeti nevelésért.

„Életem egyik legmeghatározóbb elismeréseként éltem meg. Úgy tartom számon, mint a természetvédelem Nobel-díját, igazán kedves számomra!”

– részletezi nevetve.

Az évek alatt sok gyermek ismerhette meg a természet értékeit, szépségeit, és a környezetvédelem fontosságát. A tanárnő gyakran szervezett nyári kutató táborokat, tematikus napokkal.

Lelkes tevékenységeit családja is mindig támogatta, férje és két fia gyakran tartott vele a táborokba. Szívének kedves emlék az is, hogy egyik alkalommal az év gyermekbarát tanárának választották, a gyermekek javaslatára.

– Mindig is büszke voltam arra, hogy ilyen jó a kapcsolatom velük. Legtöbbjükkel a mai napig beszélek, sőt, egyes diákjaim még a névnapomon is felköszöntenek. Volt egy tanulóm, aki egyszer arról írt fogalmazást, hogy látta, amint valaki szennyezi a Berettyót. Beleírta a műbe, hogy „Ha ezt Piroska néni látná!” Hát ennyire számít nekik a véleményem, álláspontom!

Talán nem meglepő, hogy a volt diákok a versenyeken is tiszteletüket teszik. Sokan közülük a tudomány világában helyezkedtek el, egy-egy életút választásának meghatározói voltak a Piroska nénivel töltött évek.

– Dr. Bordács Sándor tanítványom például ifjúsági Prima Primissima díjas fizikus lett. Dr. Búzás Csaba pedig Hajdúszoboszlón orvos. Igazán jó érzéssel töltenek el a sikereik – meséli büszkén. Egy másik egykori tanuló etnobotanikussá vált. Dr. Babai Dániel a Magyar Tudományos Akadémián dolgozik.

A közelmúltban szerveztek huszonnégy éves osztálytalálkozót. Annak idején volt egy jelszó, mellyel beléphettek a terembe, méghozzá a gingko biloba.

– Senki nem felejtette el, viccelődtünk is rajta! – idézi fel mosolyogva.

Persze a munka nem áll meg ma sem. Legutóbb Dévaványán jártak, a túzokfesztiválon, ahol a madarakkal és élőhelyükkel kapcsolatos játékokat szerveztek a gyerekeknek. Ami pedig minden évben nagyon népszerű, az a madár karácsony. Eleséggel díszítik fel a fát a tollasok számára.

Piroskát idén szintén kitüntették, február elsején Szolnokon kapott civil díjat.

– Mindig jó érzés, ha elismerik az embert, de számomra a gyermekek visszajelzése az igazi mérce. Azt hiszem, ez éltet, ezért éri meg igazán a sok energia. Ha elültethetek valamit a lelkükben, amit felnőttkén is megőriznek, és továbbadják a saját gyermekeiknek, az igazi boldogság nekem!

A sok tennivaló mellett néha azért pihenni is kell. Piroska néni igazán kedveli a természetet, így nem is csoda, hogy szívesen barangol, kirándul, amikor csak teheti. Az erdélyi tájak különösen kedvesek számára. Nagymamaként pedig az unokáival töltött idő szintén sokat jelent számára. Elárulta még, hogy kertészkedni is szeret.

– Imádom a virágokat! Nagyon ki tud kapcsolni, amikor ültetek vagy gondozom őket. A hagymás növények a kedvenceim, főleg a jácint, a tulipán és a hóvirág. Ezek a tavasz első hírnökei.

Kifogyhatatlan energiákkal dolgozik, egyesületet is alapított

A Benkő Gyula Oktató Központ megalapítása dr. Krizsán Józsefnének köszönhető. A Körös-völgyi Természetvédelmi Egyesület szintén az ő nevéhez fűződik. A Kaán Károly-versennyel pedig különleges hagyományt teremtett. A református gimnázium főépületében emléktermet rendeztek.

Győrfi Sándor szobrász készített egy művet az esemény tizedik évfordulójára. Az alkotásra minden esemény zárásaként rákerül egy levél, a nyertesek neveivel. Jelenleg is vezet egy szakkört, a szobornak otthont adó Mezőtúri Református Kollégium Általános Iskolában.

A kéktúra jeleit is festette

Neki is része volt abban, hogy az Országos Kéktúra elnevezésű útvonal Mezőtúron haladjon keresztül. Szarvason megy át a gáton, a várost érintve Ecsegpusztára vezet tovább. A jeleket gyermekekkel, felnőttekkel festették együtt, egészen ötvenöt kilométeren keresztül.