Kunszentmárton újratelepítésének 300. évfordulóját ünneplik

Szentmisével és ünnepi közgyűléssel kezdődött a hét végén a Szent Márton-jubileumi év, mely a következő pünkösdig tart majd. A város újratelepítésének háromszázadik évfordulóját ünneplik. A helyi általános iskola tanulói színvonalas előadással mutatták be az újratelepülés történetét, feldolgozva Kiss S. Jenő Kunszentmárton alapítása című verses elbeszélését.

Wenner-Várkonyi Attila, Kunszentmárton polgármestere köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a Nagykunság és a Jászság baráti kapcsolatot ápol, a helyiek tudatban, lélekben és érzésekben egyszerre kunok és jászok is. Az úgynevezett kibocsátó város, Jászapáti elöljárói díszvendégként voltak jelen az ünnepségen.

Borbás Ferenc emeritus jászkun főkapitány a háromszáz éves kapcsolat zálogaként az ünnepség idejére átadta a Jászok Kürtjét a polgármesternek. A kapitány beszédében kiemelte, hogy jászként hazajött ide, a Körös partjára: fontos ismerni gyökereinket, jó, ha tudjuk, honnan jöttünk, mivel ez teremti meg az életünk alapjait.

A település a török megszállás ideje alatt vált néptelenné, 1686-ra lakatlan pusztasággá vált, csak nevében őrizte egykori létezését. Vonzerejét a Hármas-Körös iható vize, valamint művelésre és állattartásra alkalmas földjei adták.

– Jászapáti és Kunszentmárton közös történetének kezdete háromszáz évre nyúlik vissza. Radics István jászapáti kisbíró többed magával felkerekedett, hogy a túlnépesült területről új helyre költözzön – elevenítette fel a múltat Józsa László nyugalmazott tanár, a város díszpolgára.

– Az elvándorlás során nem riadtak vissza a távolságtól, a családok sokszor jószágaikkal együtt indultak útnak, hogy könnyebb megélhetéssel kecsegtető helyet keressenek maguknak. A vándorlás közel három éven át tartott, mire rátaláltak a kunszenti pusztára. 1716 és 1718 között Jászapáti és egyéb jász községekből kirajzók népes csoportja vette birtokba a Hármas-Körös bal partján elterülő földet.

– A betelepülők megtalálták számításukat, folyamatosan gyarapodó települést hoztak létre. A már említett Radics István szervezte meg az új községet, többször vezetői szerepet is vállalt. A megszállólevelet 1719 pünkösdjén írták alá. Innen ered a város alapításának hivatalos dátuma – hangsúlyozta Józsa László.

A közel száz kilométeres távolságból érkezett jászok a királyi kiváltságok jogfolytonossága és a hagyománytisztelet jeleként tartották meg Kunszentmárton nevét. Az eredetitől távolabb, az árvízmentes bal parti magaslatra építették fel a település központját.

Megkezdték az otthonteremtés kemény munkáját, a következő évtizedekben a népesség rohamosan növekedett. A pestisjárvány során a lakosság fele lelte halálát, aszályos esztendők és árvizes évek nehezítették a mindennapokat. Később megnövekedett a jólét, családi házakat létesítettek, 1807-ben a városi rangot is elnyerte a település. A huszadik század két világháborúja viszont megint megtizedelte a népességet. A lakosok az évek során a természeti adottságokat kihasználva mégis felvirágoztatták a folyó menti települést.

– A ritka kerek évforduló alkalmával elengedhetetlenül szükséges megemlékezni a múlt eseményeiről – emelte ki a díszpolgár, aki a jelentősebb ünnepségeket is felelevenítette.

Ötven éve baráti a kapcsolat

Farkas Ferenc, Jászapáti polgármestere az ünnepségen szót ejtett a városok kapcsolatáról. A két város testvéri, baráti kapcsolata ötven éve vált szorosabbá. A kunszentiek tavasszal vendégeskednek a Jászságban, egy hagyományőrző honismereti rendezvényen. A jászok minden évben meghívást kapnak a Szent Márton-napi eseményekre. A valós testvérvárosi kapcsolatot igazoló okiratot tavaly novemberben írták alá a települések vezetői.