Hozzáállása a legnehezebb helyzeteken is átsegítette Mariannt

Majd kicsattan az energiától, mondandójába pedig annyira képes belefeledkezni, hogy teljesen magával ragadja az embert. Tekintete ragyog, nyoma sincs benne az elmúlt időszak nehézségeinek.

– Fótról származom, sokáig Budapesten éltünk. A férjemmel nagyon szerettünk volna már kisbabát, de valamiért nem adatott meg. Öt évig küzdöttünk érte, utolsó esélyként a lombikkal végre sikerült – kezdi történetét. Azonban a különféle kezelések és készítmények nagyon rossz hatással voltak a májára.

– Ez nem akkoriban derült ki. A szülés után minden ment a maga útján, sőt! Egy második gyermekkel is megajándékozott minket az ég. A kisebbik lányom igazi meglepetés volt, teljesen spontán érkezett.

A nehézségek ezután kezdődtek, ugyanis párja magára hagyta őt két kisgyermekkel. Mara egyedül állt helyt a mindennapokban, miközben az egészsége folyamatosan romlott.

– Mindennek tetejébe volt egy bokatörésem is, igazán összecsaptak a fejem felett a hullámok. A kedvesem a megfelelő időben érkezett az életembe, így eladtam a lakást és hozzá költöztünk Mezőhékre – emlékszik vissza.

S bár ott sikerült hamar berendezkedniük, szervezete egyre sűrűbben és vészjóslóbban jelezte a bajt. Különféle vizsgálatok után kiderült, mája olyan súlyosan károsodott, hogy az állapot visszafordíthatatlan. Az idő pedig egyre sürgette.

– Budapesten beszéltem egy doktornővel, aki tudatosította bennem, hogy nagy a baj. Felvetettem az új szerv kérdését. Ő ígéretet tett, hogy utánajár a lehetőségeknek – meséli Mara, majd hozzáteszi, eleinte nem bízott a dolog sikerében. Ám két hét múlva megérkezett a reményteljes válasz: várólistára került!

– A telefonom állandó készenlétben volt, vele együtt én is! Bár sokféle érzés kavargott bennem, hogy biztosan ezt akarom-e? – a megerősítés a sorstól érkezett, nagyobbik lánya ugyanis teherbe esett. A nagymamai szerep új löketet adott a harchoz. Egyik délután érkezett a különleges hívás.

– Mindenről kikérdeztek az aktuális állapotomat illetően, ettől függ ugyanis, hogy éppen műthető vagyok-e. Mariann készen állt, a fővárosba szállították. Ám jó pár óra elteltével kiderült, hogy az új máj mégsem megfelelő számára.

– Sajnos ez nem olyan egyszerű dolog. A legtöbbször a kiemeléskor válik világossá, hogy összeegyeztethető-e a donor szerv a befogadó testével. Bármilyen furcsán hangzik is, akkor én nem csalódottságot éreztem, hanem megkönnyebbülést – vallja meg őszintén.

Nyolc hónappal később érkezett a második riasztás. Éjfélkor jött érte a mentő, néhány fontos holmi összekészítésére volt csupán ideje. A klinikán emlékeztek rá korábbról, ez nagyon jólesett neki. A jól ismert forgatókönyv következett. Vizsgálatok, várakozás. Ám ezúttal nem hiába!

– Jobb volt úgy, hogy nem jött velem senki a családból. Telefonon persze beszéltünk, de úgy éreztem ott és akkor egyedül kell végigcsinálnom az egészet. Bár a legtöbben úgy képzelik, hogy ez idegtépő helyzet, én nem így éltem meg.

– A humorom és a jó kedvem a nehéz időkben is mellettem vannak. Azt hiszem, máshogyan nem is lehetne kibírni. Délután kerültem a műtőbe, akkor már biztos volt, hogy a szerv megfelelő.

Mint mondja, nem félt, maga helyett inkább az otthoniakért, a lányokért aggódott, hogy ők hogyan élik meg mindezt.

– Ha fogalmazhatok így, rekordidő alatt, négy és fél óra múlva végeztek az átültetéssel. Ráadásul egy modern eljárást alkalmaztak, így vérkészítmény nélkül hajtották végre az operációt. Ez jelentősen csökkentette a kockázatot – meséli. Ébredés után felkereste őt a műtétet végző főorvos.

– Megkérdezte, szeretném-e tudni, hogy kié volt a szerv? Végigpörgettem magamban a lehetőségeket. Vajon ez a jövőben okozhatnak-e nekem valamilyen traumát? Mivel a belsőm igent sugallt, így nemmel válaszoltam a doki kérdésére.

Ám Mara miden évben, a donorok napján gyújt egy gyertyát az emlékére. – Azt hiszem talán vigyáz rám valahol…

A műtét után igen korán elkezdett regenerálódni, s bár volt egy kisebb komplikáció, sikeresen túljutott ezen is, majd indulhatott haza. Három éve történt mindez. Azóta teljesen felépült, hálás a lehetőségért.

– Tanyán élünk és imádom ezt a világot! Hiszem, hogy a természet közelsége segített felépülni. A fotókon is a csodáit örökítem meg. Az íráshoz pedig szárnyakat kapok általa!

– Otthon kissé nehéz volt olyan komfortot teremteni, ami egy ekkora műtét után megfelelt a számomra, de mindent megoldottunk. Máshogyan tekintek az életre, máshogyan veszem észre a szépségeit, ezt igyekszem visszaadni a fotókon is!

A Mesterszálláson rendezett kiállítás után minden művét elajándékozza. Jó pár közülük annak a klinikának a várójába kerül, ahol egykor ő maga szintén várta, hogy jó irányba forduljon a sorsa. Mariann nagyon sokat tesz a hasonló helyzetben lévőkért.

A népszerű közösségi oldalon egy csoportot is létrehozott, ahol a szervátültetettek megoszthatják egymással tapasztalataikat, félelmeiket. Nagy segítségnek tartja ezt, hiszen egykor ő maga teljesen egyedül nézett szembe a kihívásokkal.

Tilos a narancs és a tea is

A szervátültetettek szigorú napirend szerint élnek. Különféle gyógyszereket szükséges adott időpontokban ­szedniük. A legfontosabb az úgynevezett kilökődésgátló, amely az új szerv megfelelő működését segíti elő.

Számos étel és készítmény befolyásolhatja ennek a hatóanyagait, így például a narancsot és bizonyos déli gyümölcsöket kerülni kell. Az alkohol még kis mértékben is tilos! A teákat szintén meg kell válogatni, ellenben kávét és csokoládét szabad fogyasztani. Ettől függetlenül, mivel mindenki helyezte egyedi, a pontos listát személyre szabottan alakítják ki.