Élhetünk együtt, harmóniában a fecskékkel…

„Elszállt a fecske, üres a fészke, de mintha most is itt ficserészne. Úgy kél a nap, és úgy jön az este, mintha még nálunk volna a fecske” – írta Kányádi Sándor a Valami készül című versében.

Sajnos azonban egyre kevesebb fecske él már nálunk. Hol vannak már azok az idők, amikor azt láttuk, hogy a villanyvezetékek megtelnek a kis villásfarkú madarakkal…

A természetvédő szakemberek évek óta kongatják a vészharangot, hogy drámaian csökken a fecskék száma hazánkban. A Magyar Madártani Egyesület szerint, ha nem történik jelentős változás, akkor néhány éven belül akár el is tűnhetnek.

Az állománycsökkenésnek számos oka van. A madárvédők szerint a nagyüzemi mezőgazdaság, a vegyszerek, a modernizáció jelentősen átalakította a madarak élőhelyét. A klímaváltozás és az emberi tolerancia hiánya szintén hozzájárul a fecskeállomány megfogyatkozásához.

Minden állatfajnak meghatározott szerepe van a természet rendszerében. A fajok pusztulása pedig veszélyt jelent az ember számára is. Gondoljunk csak bele, hogy a fecskék megeszik a rovarokat, köztük a mezőgazdasági kártevőket és a szúnyogokat is.

Nélkülük jelentősen megnőhet a különböző szúnyogfajok száma, amit manapság tapasztalunk. Köztük olyanok is megjelennek térségünkben, melyek betegségek forrásai. A szúnyogcsapkodás közben nem ártana, ha az ember a fejéhez is csapna, hogy ideje már észhez térni és változtatni.

A jászteleki Berente István jó példája annak, hogyan élhetünk együtt a fecskékkel harmóniában. Reméljük, hogy valami készül, és több „fecske” is elindul a változás útján annak érdekében, hogy kedves madarainknak és számunkra is legyen új tavasz.