Az egészséges fiókákat ne próbáljuk megmenteni!

A felcseperedő madárfiókák többsége még az előtt elhagyja a fészket, hogy elérné a tökéletes röpképességet – mondta hírportálunknak Urbán Sándor, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Helyi Csoportjának elnöke.

Ilyenkor csak egyik ágról a másikra ugrálnak, röpködnek, ezért gyakran előfordul, hogy bajba került, elárvult fiókáknak tűnnek a kertekben, parkokban, zöld területeken megtalált kis madarak.

– Ezek a fiókák azonban egyáltalán nem magányosak. Nagyon sokszor a közvetlen közelben ott vannak a szülőmadarak, akik még a fészekelhagyás után is gondozzák a fiókáikat, etetik őket, illetve vigyáznak rájuk, hogy ne váljanak ragadozók áldozatává – fejtette ki Urbán Sándor.

– Az ember, amikor rábukkan egy ilyen fiókára, azt hiszi, hogy elárvult, és segíteni próbál. A legjobb azonban az, ha otthagyjuk a helyszínen, hiszen egy-két napon belül ezek a madarak már teljesen önállóan tudnak repülni, és elkezdik saját életüket.

– Ha viszont nagyon forgalmas helyen, például az út közepén találunk rá a fiókára, helyezzük biztonságba, tegyük át az út szélére, lehetőleg a bokrok közelébe. Fontos azonban, hogy ne vigyük messzire a megtalálás helyétől, különben a szülőmadarak elveszettnek minősítik, és a fiókák magukra maradnak. Ebben az esetben az ember segítő szándéka balul üthet ki – tette hozzá.

Azért se tanácsos hazavinnünk az árvának tűnő fiókákat, mert a legtöbb esetben a legnagyobb gondozás mellett sem tudjuk felnevelni őket, mivel olyan speciális táplálék kell nekik, amit az ember nem tud biztosítani számukra.

A fecskék például a levegőben röpködő rovarokat, apró termetű pókokat, legyeket, szúnyogokat, muslincákat, levéltetveket zsákmányolnak, és ezekkel etetik a fiókákat. Urbán Sándor arról is beszélt hírportálunknak, hogy a madarakat aszerint, hogy a tojásból kikelő fiókák milyen fejlettségi fokon állnak, több csoportba sorolhatjuk.

– A fészekhagyó madarak a kikelés után nagyon rövid időn belül, egy-két órával később már elhagyják a fészket, amit általában a földre építenek. Ezekkel a fajokkal viszonylag ritkán találkozunk, mert nem költöznek be az ember közvetlen környezetébe.

– A fészeklakó madarak viszont, amelyek bokrok ágai között, fák lombjaiban élnek, a kikelés után hosszabb-rövidebb ideig még a fészekben maradnak. Bizonyos kor után azonban elhagyják azt, pedig még nem tudnak jól repülni. Ezek azok a fiókák, amelyeket elárvultnak vélhetünk. Ilyen a városban is viszonylag gyakori erdei fülesbagoly, a fecske és a fekete rigó.

A szakember hangsúlyozta, vannak azonban olyan helyzetek, amikor szükséges a közbeavatkozás. A csupasz vagy csak fehér pehelytollakkal fedett, járni és állni nem tudó madárfióka ugyanis segítségre szorul.

– Ha megtaláljuk a fészket, és az hozzáférhető a számunkra, akkor nyugodtan megpróbálhatjuk az ilyen fiókát visszahelyezni. Olyan is előfordulhat azonban, például a fecskefajoknál, hogy amikor valamilyen oknál fogva megcsappan a táplálék, például nincs szúnyog, repülő rovar a levegőben, akkor a szülőmadarak, érezve azt, hogy nem bírnak megbirkózni a fiókanevelés gondjával, kilökik a fészekből a leggyengébbeket – magyarázta Urbán Sándor.

– Vagyis, ha visszatettük a fiókát a fészekbe, de később azt látjuk, hogy megint alatta hever, akkor ő sajnos ennek a viselkedésnek az áldozata. Ilyen esetben megpróbálhatjuk felnevelni, de a magatehetetlen fiókával tudunk a legkevésbé boldogulni, hiszen neki van szüksége a legspeciálisabb táplálékra és a legegyedibb bánásmódra. Ezt sajnos általában nem tudjuk biztosítani, vannak azonban olyan szerencsés egyedek, amelyek mégis életben maradnak.

Urbán Sándortól megtudtuk, hogy mivel a madarak nem éreznek szagokat, nyugodtan megfoghatjuk a kicsiket kézzel, hiszen a szülők nem fogják rajta megérezni az emberszagot, agyonszeretgetni és babusgatni azonban nem kell őket.

Fontos azonban, hogy a vadon élő emlősök, például őzek, nyulak, rókák, nem fogadják el a kölykeiket, ha megérzik rajtuk az emberszagot. Ilyenkor otthagyják a kicsinyeiket, amik éhen pusztulnak. Éppen ezért semmi esetre se próbáljuk megsimogatni vagy megitatni a magára hagyott, bajban lévőnek látszó őzgidát, mert azzal menthetetlenül a halálát okozzuk.

A leszakadt fészek veszélyt jelent

A hosszabb ideig tartó esős és viharos, nagy széllel járó időjárás is okozhat problémákat. Gyakran előfordul például, hogy leszakítja a fészket.

– Ilyen esetben, ha látható a fészek eredeti helye, ami egy faágon volt, meg lehet próbálni például egy vékony zsineggel visszarögzíteni. Ez azonban nem könnyű, hiszen a fészkek nagyon törékenyek.

– A fecskefészket azonban nem lehet visszatenni, főleg, ha sok emelet magasságban van, ezért ilyenkor az a legcélravezetőbb, ha egy kis ládikába, kosárba vagy műfészekbe belehelyezzük a fiókákat a megrongálódott fészek maradványaival együtt, és ezt rögzítjük az eredeti helyhez minél közelebb.

– A szülőmadarak ezt még talán elfogadják, elfoglalják és felnevelik a fiókákat. Amikor pedig kirepültek, lebonthatjuk az ideiglenes fészket, ugyanis ha a madár alkalmasnak véli, épít magának egy újat – mondta Urbán Sándor.

Mindezeken felül fontos alapelv, hogy a bármilyen korú, jól láthatóan sérült, a lábát vagy szárnyát lógató, furcsán tartó vagy vérző sebbel rendelkező madár segítségre szorul. Ha ilyen madarat találunk, akkor az a legtanácsosabb, ha felkeressük valamelyik madármentéssel foglalkozó intézményt.