Régi álmát váltja valóra: megtanul repülőt vezetni

– Ne hagyd, hogy álmaid csak álmok maradjanak – vallja a hatvanhárom esztendős Kazinczy Ferenc. Persze, nem elég vágyni, a célok eléréséért tenni is kell. Az emberek nem túl hétköznapinak mondható álmát váltja valóra, ugyanis repülőgép-vezetőnek tanul.

– Régen is érdekelt a repülés, csak messze volt a repülőtér – mondja mosolyogva Kazinczy Ferenc, aki azt is elárulja, csupán névrokona a nyelvújítás kiemelkedő alakjának. – A repülés világa mindig is vonzott, aztán amikor ötvenéves lettem, úgy gondoltam, kipróbálom a sétarepülést. Csodálatos érzés volt a levegőben.

– A pilóta mondta, hogy vezethetem a gépet, ha akarom. Ki nem hagytam volna! Nem kellett sok mindent csinálni, csak irányt, magasságot, sebességet tartani. Na, akkor megmozdult bennem valami. Ezután három-négy évente repültem egy keveset. Számos tankönyvet beszereztem, némelyikbe időnként belenéztem, de gyorsan le is tettem.

– A hatvanadik születésnapomra ismét sétarepülést kértem a gyerekektől. Akkor határoztam el magamban, hogy ez így nem mehet tovább, itt az ideje végre megtanulnom repülőgépet vezetni. A feleségem mindig mondta, hogy bolond vagyok – meséli Ferenc.

Elhatározását tovább erősítette, hogy amikor a temetőbe járt sírokat rendezni, gyakran szembesült azzal, hogy több ismerőse sem élte meg a hatvanat.

– Megkérdeztem magamtól: hát mikor fogok megtanulni repülőgépet vezetni, ha mindig csak halogatom? Nem halhatok meg anélkül, hogy ne legyen meg a szakszolgálati engedélyem! Ezt követően kezdtem el utánajárni a képzéseknek. A feleségem is áldását adta rá, így jelentkeztem az oktatásra. Lehet, hogy úgy volt vele, előbb-utóbb úgyis megunom.

– Fél évig Budaörsre jártam kéthetente, vasárnap. Tizennyolc tantárgyunk volt: kezdve a repüléstervezéstől a meteorológián át az elsősegélynyújtásig. Huszonhárom évig hivatásos katona voltam, ezalatt megtanultam, hogy a célok mellett ki kell tartani. Ha nehézségem adódott, nem a kifogásokat kerestem, hanem hogy, miként tudom leküzdeni azokat.

– A Légügyi Hatóságnál zajló elméleti vizsgán kétszázegy kérdésre kellett válaszolni különböző témakörökben, én voltam a legidősebb, és úgy remegtem, mint a kocsonya. De sikerült! Az ezt tanúsító oklevelet a Fejlesztési Minisztérium adta ki tavaly. Csodálatos érzés volt, önbizalmat adott – magyarázta Kazinczy Ferenc, aki jelenleg már a gyakorlati oktatáson vesz részt, és a vizsga után, szakszolgálati engedélye birtokában, jogosult lesz egy dugattyúmotoros kisgép nappali vezetésére.

A repülés a bátrak sportja

– A repülés nem való mindenkinek, ez a bátrak sportja – állítja Kazinczy Ferenc. – A repüléshez olyan képességek és olyan hozzáállás kell, ami több mint egy autóvezetés. A pilóta képes előre látni, tervezni, szervezni, hirtelen jött helyzetet kezelni. Felelősséget vállalni, dönteni, cselekedni.

– Másokkal együttműködni, beilleszkedni, igazodni, teret foglalni. A repülés kiszélesíti a horizontot és kitágítja a komfortzónát. Megedzi az idegrendszert, megtanít a figyelemre, fegyelemre, együttműködésre – teszi hozzá.

Hatvanon túl sem áll meg az élet

Ferenc szerint fontos, hogy hatvanon túl is legyenek tervei, céljai az embernek.

– Sokan csak panaszkodnak, hogy nehezen mozdulnak ki otthonról. Pedig annyi jó dolog van az életben, soha nem késő tanulni. Persze nem lehet mindenkiből repülőgép-vezető, de nagyon sok ingyenes felnőttképzés van.

– Indulnak informatikai vagy nyelvtanfolyamok, és még sorolhatnám. Ezeket ki kellene használni, aktívan tartják az embert. Sajnos, a fiatalok között is sok a céltalanul bolyongó, életunt ember. Pedig nem ártana, ha az okostelefonok nyomkodásán kívül mást is csinálnának.

– Mondjuk tanulhatnának, vagy elmehetnének dolgozni – vélekedik a jászberényi férfi, aki támogatná, ha valaki a város közelében vitorlázó-repülőteret hozna létre. Úgy gondolja, a fiatalok és az idősebbek ott is hasznosan tudnák eltölteni szabadidejüket.