A honvédelmi miniszter, aki semmit sem értett a hadvezetéshez

– Könyvüknek ugyan van más megyei szereplője is, de Czinege Lajos nagyobb hírnévre emelkedett. Mivel vívta ki ezt a kétes hírű dicsőséget? Helikopteres vadászattól, a fényűzésen át az autóbuszra lövöldözésig szólnak a személyét érintő történetek.

– Czinege a kortársaihoz képest az átlagosnál sokkal magasabb fokát képviselte a korrupciónak. Ezért is híresültek el annyira a minisztersége alatti ingatlanügyei, vadászatai. Mivel rendelkezésére álltak a honvédség műszaki-építési szakemberei, továbbá annak sorkatonai állománya, így igénybevételük nagyobb lehetőséget biztosított számára más tárcák vezetőinél, vagy általában a legfelsőbb pártfunkcionáriusoknál építkezései terén.

– Ugyanakkor Czinege Szolnok megyei regnálása alatt még nem keveredett nagyobb korrupciós botrányba. 1949–50-ben szervezőtitkár, vagyis másodtitkár volt a megyei pártbizottságban, ahonnan csupán meggondolatlan, indulatból elkövetett tettei miatt bukott ki átmenetileg. Előfordult, hogy pisztollyal kényszerítette a baktert a vasúti sorompó felnyitására, más alkalommal rálőtt a szolgálati autójának továbbhaladását akadályozó autóbuszra.

– Igaz, olyan eset is megtörtént, hogy nem fizette ki a boltban egy drága asztali rádió árát, ám ez csekélységnek minősült a hatalom csúcsán folytatott építkezéseihez és vadászataihoz képest. Persze későbbi mércével mérve az ő húzásai ma már csak ártatlan stikliknek számítanának.

– Igaz-e az a feltételezés, hogy az 1956-os forradalom résztvevői ellen keményen fellépő Czinege eredetileg a másik térfélen, SS-legényként kezdte pályafutását. Az ő esetében is helytálló a Tanú című film elhíresült mondása, hogy a jó szakembert mindenütt megbecsülik?

– Ez a feltételezés nem bizonyítható. A magyar Hunyadi páncélos SS hadosztályba besorozhatták ugyan, de ez bárki mással is előfordulhatott. Elvégre háború volt. Tény, hogy hasonló nevű katona szerepelt az alakulat tagjai között. Ami a politikai szerepvállalását illeti, az 56-os forradalom utáni megtorlás időszakában voltak nála sokkal kíméletlenebb magyar vezető funkcionáriusok is.

– Sőt, 1957–60 között, amikor Szolnok megyében első titkár volt, a helyi pártvezetésben a centrum szerepet töltötte be. Ugyanis azok a helyi vezetők, akik a forradalom alatt besározódtak és mégis a helyükön maradtak, párthűségüket szélsőséges kirohanásokkal és intézkedésekkel igyekeztek bizonyítani.

– Ők 1956. november 4-ig a Nagy Imre-kormány utasításait követték, és többé-kevésbé együttműködtek a forradalmi tanácsokkal. Az igazán szélsőséges baloldali funkcionáriusok pedig háttérbe vonultak a forradalom alatt. Juhász Imréné megyei tanácselnök és Csáki István, a megyei pártbizottság másodtitkára pedig Kárpátaljára menekült. Ők sokkal keményvonalasabbak voltak Czinegénél.

– Akkor mi betonozta be őt annyira a hatalomba, hogy hosszú ideig a nevéhez fűződő botrányok sem ártottak neki?

– Czinege „különleges érdeme,” hogy már november 4-e előtt szervezte Pesten a forradalom leverését. Ez röpítette őt a magasba, hiszen a forradalom időszakában még Kádár és Dobi is Nagy Imre támogatói közé tartoztak.

– Ez önmagában még nem biztos, hogy indokolná hosszú ideig tartó hatalmát...

– Ahogyan már említettem, őt elsősorban 56-os érdemei miatt tűrte meg a magyarországi pártvezetés. Emellett a szovjet vezetők is ragaszkodtak hozzá, érdekes módon azért, mert tábornok és honvédelmi miniszter létére semmit sem értett a hadvezetéshez. Csupán politikai tiszti iskolát végzett. Szovjet szemszögből nézve az 1956-os forradalom miatt megbízhatatlannak számított Magyarország, mert mint Hitler egykori utolsó csatlósa, tizenegy évvel a háború után is lázadni mert a szovjet megszállás ellen.

– Ezért láttak szívesen olyan vezetőt az élén, aki amellett, hogy képtelen volt a honvédség önálló irányítására, ugyanakkor politikailag teljesen megbízható elvtársnak számított. Erre Czinege Lajos látszott a legmegfelelőbb embernek. Magyarország teljes alávetettsége tükröződik magas szintű miniszteri beosztásában. Egy valamennyire is önálló államban elképzelhetetlen lett volna egy olyan hadügyminiszter, aki még egy felelős tiszti beosztásban sem állná meg a helyét. Ez a sajátos helyzete tartotta őt hosszú időn át hatalmon, aminek révén elhíresült tetteit is elkövethette.

Egy politikus-tábornok életútja

Czinege Lajos hadseregtábornok, kommunista pártfunkcionárius 1924-ben született Karcagon és 1998-ban hunyt el Leányfalun. Szegényparaszti családból származott, gyermekkorában ő is cselédként kezdett dolgozni. Egy visszaemlékezés szerint már akkor is felszínre törtek politikusi hajlamai, mivel időnként a baromfiudvar lakóinak tartott szónoklatot.

Az elemi iskola után kovácsmesterséget tanult. Máig vitatott állítás szerint 1944 őszén tagja lett az SS 25. „Hunyadi” gránátos hadosztályának. A Magyar Kommunista Pártba 1945-ben lépett be, s részt vett a párt ifjúsági szervezete, a Madisz karcagi csoportjának létrehozásában. 1947-ben lett az MKP karcagi titkára, majd a pártiskola után 1948-tól a Magyar Dolgozók Pártja Szolnok megyei szerveiben dolgozott. 1952-ben került politikai tisztként alezredesi rendfokozatban Budapest­re, a Honvédelmi Minisztériumba, miközben elvégezte a hároméves Sztálin Politikai Akadémiát. Részt vett az 1956-os forradalom leverésében és a munkásőrség megalakításában.

A Kádár-korszak egyik kulcsembereként 1957–60 közt az MSZMP Szolnok megyei első titkára lett, majd 1960-tól közel negyed évszázadon át, 1984-ig több rendfokozatot átugorva, honvédelmi miniszterként tevékenykedett. Főleg erre az időre jellemzőek máig élő emlékezetű korrupciós ügyei és kaszópusztai vadászatai. Utolsó politikai beosztásaként 1987-ig, nyugdíjazásáig lényegében a hatalomból félreállítva, a minisztertanács elnökhelyettese volt. 1989-ben lemondott hadseregtábornoki rendfokozatáról, és haláláig leányfalui házában élt. Feleségével együtt Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik.