Tóth László rizsszemekkel alkot

Aki látta már Tóth László „baglyos” képét, talán maga is úgy gondolja, ez nem gasztronómia, sokkal inkább képzőművészet. Tény azonban, a kisújszállási Illéssy középiskola igazgatóhelyettese nem egy festőversenyen, hanem a luxemburgi Gasztronómiai Világbajnokságon szakács artisztika kategóriában mérettette meg magát tavaly.

Itt az a fő szabály, hogy bármit készíthet az ember, ha az ehető alapanyagból van.

– Munkámhoz kizárólag rizst használtam fel. Mivel Kisújszállás hazánk „rizsfővárosa”, ráadásul bagoly nagyhatalom is, így nem volt kérdés, hogy ehhez az alapanyaghoz és témához nyúlok. A munkám körülbelül százötvenezer rizsszemből áll.

Tóth László a rizsszemeket élére állította, úgy rögzítette fel azokat egy előre bekeretezett bútorlapra, étkezési ragasztóval. Ezt a ragasztót szokták használni fagylaltok készítésénél is, állagjavítóként.

A munkához görbe végű műszerész csipeszt használt. A szemöldökcsipesz ehhez a feladathoz nem alkalmas, mert túl egyenes a vége.

– Sokan megkérdezték, hányszor akartam abbahagyni a kép összerakását. Ha hiszik, ha nem: egyszer sem! Élveztem a kihívást! Mert valljuk be, volt benne…

Kiderül, Laci a munka megkezdése előtt a képet számítógépen szerkesztette meg, kinyomtatta, majd ez alapján rakosgatta a felületre egyesével a különböző színű, méretű és formájú rizsszemeket. Pontosan tizenegyféle rizsszemből válogatott, melyek az íróasztalára voltak kirakva kis tálkákban.

Azokban a hetekben-hónapokban jobb volt elkerülni Laci dolgozószobáját. A kép állva készült, hiszen a szemeket egymásra kellett ráépíteni és élére állítva. Így haladt Laci sorról sorra, centiről centire, egyre feljebb.

Főleg este és még inkább éjszaka végezte a munkát. A szobában ilyenkor is szinte nappali világosság ragyogott a sok lámpától. Amikor elkészült Laci a bagollyal, pusztán azért nem dőlt hátra megelégedésében, mert nem volt rá ideje.

– A világbajnokságra való indulás napján lettem ugyanis kész a képpel, este fél kilenckor. Másfél óra múlva már indultunk Luxemburgba – súgja meg beszélgetőtársunk.

Kérdésünkre, mennyire tartják őrültnek a barátok Lacit, ő csak legyint: – Ennél cifrábbakat is feltételeznek rólam! De nem foglalkozok ezzel. Tudják, mindenkinek megvan a maga hobbija, bolondsága. Bár… a pecázáshoz már nekem se lenne türelmem.

Napi négy órát dolgozott a képen

Osztrovszki Ildikó ugyancsak részt vett a luxemburgi vébén, zöldségfaragó kategóriában, de hasonló munkával, mint Tóth László. Ő Kempelen Farkas sakkozógépét álmodta, alkotta újra. De nem rizsből, hanem különböző magokból!

A negyvenszer hatvanas kép „csak” kiegészítő dekorációként szolgált versenymunkájához, bár elkészítése ugyancsak heteket, hónapokat vett igénybe.

– Háromféle mustármagból, kölesből, mákszemből, fény-, amaránt- valamint quinoa magból raktam össze a „festményt”, egyesével, szemenként. Napi négy-hat órát dolgoztam rajta, három hónapon keresztül – magyarázza Ildi, aki – Lacival ellentétben – nem alulról, hanem középről kezdte el összerakni a képét, a figurából kiindulva.

Az arc és a kézmozdulat megalkotása, utánzása ugyanis a legnehezebb feladat. Ildikó művét egy grafikusművész készítette elő, az eredeti festményt színekre lebontva, milliméterre kiszámítva. Hibázásra nem sok lehetősége volt a versenyzőnek, ugyanis minden felszedett mag nyomot hagyott maga után.