Régen a húsvétot várta az ember, ma már inkább menekülne előle

Elege volt a télből, messze volt már a karácsony, a disznóvágás, a farsangi bálok, mulatságok is nyomtalanul elmúltak. Kellett már nagyon, hogy lehessen várni valamit. Mivel mozgó ünnep a húsvét, ezért is csak izgalmasabb, mint az állandó. Aki kíváncsi, de nagyon, nézzen utána, mi minden fér bele a hivatalos ünnepi időszakba, a különböző vallásokat követők mit mivel magyaráznak, hogyan várják, készülnek, míg eljön az utolsó hét. Ami a kereszténységben virágvasárnappal indul, árulással, áldozattal folytatódik és feltámadással fejeződik be.

Nálunk akkor is megtartották a húsvétot, amikor a vallási része háttérbe szorult. Valahogy természetes volt. Senkinek nem jutott eszébe, hogy ez teher, hogy ez elől menekülni kéne. Nem is tartották annyira fárasztónak, mint ahogy most beállítják. A készülődés öröme elfeledtette a munka nehézségeit, meg sok mindent közösen csináltak az emberek.

Nem volt persze rongyrázás, de mindennek megadták a módját.

Az asszonyok kitakarítottak – falun kimeszeltek, legalább a ház utcafrontját –, aztán sütöttek kalácsot, megfőzték a sonkát, a jó zsíros levében a tojásokat.

A férfiak – kisfiúk apjuk kezébe kapaszkodva, legények bandában – ünneplőbe öltözve, megtervezett rend szerint elindultak hétfőn reggel locsolkodni. Volt, ahova a rokoni szálak miatt, néhány családhoz tiszteletből mentek, aztán szeretetből, barátságból, kíváncsiságból, vagy csak azért, mert „hát őt se lehet kihagyni”. Az asszonyok, eladó lányok, kislányok mind más érzéssel várták a locsolókat: ki jön elsőnek, hányan délig, milyen híreket hoznak, ízlik-e az aprósütemény?

A kíváncsi öregasszonyok meg lesték, hogy az utcában kihez, hányan térnek be, nincs-e közöttük kapatos legény, ki, mennyi ideig marad egy helyen? A fiatal lányok örültek, ha minél több a locsoló (rang volt az is), de persze volt, aki csak azt az egyet várta, akinek a legszebb írott tojást, meg a szál jácintot tartogatta.

Volt kínálgatás, beszélgetés. A hetekkel előtte gyűjtögetett aprópénz lassan elfogyott. Mindenki tudta, kinek mennyi jár, ki kap mellé tojást is. Késő délután megérkeztek a család férfitagjai is, kicsit pityókásan, de jókedvűen. A kisfiúk sok tojással, csörgött zsebükben a fillér, de zörgött mellette néhány papírpénz is, keresztanyától, nagymamától.

A nők illatoztak a sokféle pacsulitól, és bár úgy tettek, mintha panaszkodnának, de azért jólesett nekik a figyelmesség.

Persze mikor volt már ez! Ma már inkább elmennek otthonról: szálloda, apartman, húsvéti wellness, szauna, jacuzzi, kedvezmények. Előregyártott húsvéti programok vannak a megfizethetőtől a „határ a csillagos égig”: borterasz, kulináris örömök, cukkinis-avokádós sonkakrém paprikaladikban, tormahabos tekercs snidlinges majonézzel.

Tojás- és arcfestés, kézműves-foglalkozás. Locsolás vödörrel, szódásszifonnal hagyományhoz hűen, tűzoltókocsival, ez esetleg bekerül a tévébe is, de a fészre feltétlenül, és kapja a lájkot ezerrel. A kínálatból szemezgetve találhatunk fürjtojás-keresőt, bárány- és nyúlsimogatást, lovaskocsizást, népszokásokat műviesítve. Meg terepsegwayt, legyen az bármi is. Fő, hogy lehet kapni.

Van, aki belföldön, van, aki külföldön tölti ezeket a napokat.

Aki igazán ki akar tűnni, az meg a Húsvét-szigetről küld egy szelfit. És biztos nem kérdezi: „szabad-e locsolni?”

Salánki Anikó, Mezőtúr