Aranyéremmel térhetett haza Márti a speciális olimpiáról

„Engedd, hogy győzzek, de ha nem győzhetek, hadd küzdjek bátran!” – ekképpen szól a speciális olimpia jelmondata, a sportolók esküszövege.

Az Egyesült Arab Emírségek két legnagyobb és legnépesebb városában, Abu-Dzabiban és Dubajban, a napokban véget ért XV. Nyári Speciális Olimpiáról 68(!) éremmel (32 arannyal, 26 ezüsttel és 10 bronzzal) tértek haza a magyarok.

A szolnoki Liget Otthon Sportegyesületben versenyző két nagyszerű ember, Rénes Márta bowling sportágban, egyéniben bronzérmet, párosban a gyulai színeket képviselő Nagy Andrással pedig aranyérmet szerzett, míg Tóth László – edzője Ecseki Dániel – atlétikában, többpróbában második lett.

Az elmúlt hét szombatján vidám, megható, örömteli esemény helyszíne volt a nagykörűi művelődési ház. Az intézmény és a Nagykörűi Közösségépítők Egyesület által közösen szervezett ünnepség fókuszában a helyi Rénes család egyik lánya állt.

A 30 esztendős Mártit egy egész falu köszöntötte: a Petrovay iskola diákjai – Surányi István tanár úr zongora- és Fejes János plébános gitárjátékával kiegészülve – zenés műsorral, a szervezők, a helyi karitász csoport és magánszemélyek ajándékokkal gratuláltak a tüneményes hölgynek. Márti a meglepetéstől és meghatottságtól nem jutott szóhoz, ezért édesapja volt az, aki lányáról beszélt őszintén.

– Márti kromoszómahiányosan, Down-szindrómával született 1988-ban. A feleségemmel elhatároztuk, mindent megteszünk annak érdekében, hogy teljes életet élhessen.

– Évekig, napról napra hoztuk, vittük, fejlesztőpedagógustól szakintézményekbe szállítottuk, mire a szolnoki Liget Otthonba került nappali ellátottként. Ma már szinte csak ezt az utat tesszük meg naponta oda-vissza Nagykörű és Szolnok között.

– Nagyon büszkék vagyunk Márti lányunk sikerére, ahogyan a többi gyermekünkre is – avatott be a család életébe az apuka, Rénes András. Majd Molnár Melinda, Márti edzője, a Magyar Speciális Olimpia Szövetség (MSOSZ) bowling szakág vezetője beszélt az élményekről.

– Az abu-dzabi és dubaji világjátékokon százkilencven országból több mint hétezer-ötszáz sportoló vett részt. A magyar delegáció nyolcvanhat fős volt. A sportolókat koruk és képességeik szerint kategorizálják. Mártit és a szintén eredményes Tóth Lacit a középsúlyosak mezőnyébe helyezték el, ott kellett küzdeniük.

– Egyéniben végig kevésen múlt a fényesebb érem, párosban viszont az utolsó gurítás hozta meg az aranyat. Az egyébként nagyon jó kezű Nagy Andris ugyanis a szokásosnál több hibával játszott, és csak Márti legutolsó gurítása döntött. Tarolt, azaz ledöntötte mindegyik bábut.

– Ez jelentette számukra az olimpiai aranyat – számolt be a versenyről is a tréner. Melinda elárulta, Márti annyira szereti ezt a sportot, hogy miután véget értek a speciális játékok, máris azt kérdezte tőle, mikor lesz a következő edzés. Hát mi ez, ha nem elhivatottság?!

A nagykörűiektől kapott puszik és ölelések, szerény ajándékok a hétvégi élménybeszámoló összes résztvevőjét könnyekre késztette.

Az állandó kihívások éltetik

Márti élete az állandó kihívásokról szól. Akik ismerik, tudják jól, bármibe is vágja fejszéjét, abból mindig a lehető legtöbbet akarja kihozni. Így például részt vett színjátszókörben, részese volt a Szigligeti Színház számos előadásának.

Azt megelőzően próbálkozott terápiás lovaglással, úszással, kislabdadobással, futással, melyekben egyaránt szép eredményeket ért el. Mígnem évekkel ezelőtt rátalált a bowlingra. Azóta heti két alkalommal edz a szolnoki bowling klubban, de még a világhálón is rendszeresen a bowlingjátékokat bújja.