2019.04.04. 19:50
A tábornok, aki fel is égethette volna Szolnokot, de megkímélte a várost
Áprilisban lesz Benedek Lajos cs. kir. táborszernagy halálának évfordulója. A hetvenhét évesen Grazban elhunyt tábornok szerepet játszott Szolnok múltjában is. 1849-ban azzal a paranccsal érkezett hozzánk, hogy szükség esetén égesse fel városunkat, amit nem kis részben neki köszönhetően sikerült elkerülni. 1866-ban pedig a szolnoki 68-as gyalogezred az ő parancsnoksága alatt esett át a tűzkeresztségen.
Benedek Lajos táborszernagy korabeli ábrázolása. A fennmaradt emlékek szerint tisztességes, jó képességű tábornok volt, gyakran az első vonalban küzdve vezette a rohamokat.
Forrás: Wikimedia Commons
Ki volt Benedek tábornok? Korlátolt császári tiszt, vagy lelke mélyén magyar ember – kérdeztük dr. Bagi Gábort a Damjanich János Múzeum történészét, a tábornok pályájának ismerőjét.
– Végeredményben egyik sem, amit az 1849-es szolnoki szereplése is mutat. Az események a szabadságharc történetének utolsó heteihez kapcsolódtak. Az oroszok Debrecen felé közeledtek, míg Haynau Pest-Buda megszállása után több oszlopban Szegednek indította a csapatait.
– Benedek a cs. kir. IV. hadtest elővédjét vezette, és a császári főerők balszárnyát biztosította. Ezért vonult be Szolnokra, amelynek eléggé rossz híre volt osztrák körökben, mivel a lakosság a január 22-i és a március 5-i ütközetekben is megtámadta a császári katonákat.
– Ráadásul a Hadtörténeti Levéltár iratai szerint Haynau úgy tudta, hogy Debrecenhez hasonlóan nem sokkal korábban itt is osztrák hadifoglyokat gyilkoltak le. Benedeknek így az eset kivizsgálása volt az egyik feladata.
– Az Itáliából átvezényelt tábornoknak ráadásul friss élményei lehettek arról, amikor Bresciában az olasz felkelők osztrák katonai kórházakban fekvő beteg katonákat gyilkoltak le, amit Haynau torolt meg.
– Benedek magatartását utóbb a szolnokiak korrektnek, de nagyon durvának is nevezték. Amikor július 27-én délután városi küldöttség kereste meg abonyi főhadiszállásán, túszokat szedett közülük.
– A főbíróval és az iskolaigazgatóval együtt ott fogta a ferences rendházfőnököt is, s őket naponta a tanács más tagjainak kellett helyettesíteni. Minden fegyveres fellépés esetén kivégzésüket és a város felégetését helyezte kilátásba. Végül is így elejét vette egy esetleges, és ekkor már felesleges tragédiának.
– Mi történt valójában korábban Szolnokon? Úgy tudom, volt olyan eset, hogy valaki baltával vágta agyon a hozzá beszállásolt császári katonát.
– Elképzelhető, mivel a város első, januári megszállásakor ugyan rendkívül fegyelmezett, elit vértesek érkeztek ide, de a második szolnoki csata idején már többségében gyengébb fegyelmű délszláv határőrök állomásoztak itt.
– Az akkor „tolvaj horvátoknak” nevezett katonák a ferences rendháztól kezdve mindenütt fosztogattak, ami joggal válthatta ki a szolnokiak ellenakcióját.
– Ki volt valójában ez, a neve alapján magyar tábornok?
– Egy részben német, részben magyar ősöktől származó soproni orvos fia, s apja egy időben szállásadója volt az egyik legnagyobb osztrák hadvezérnek, Radetzky tábornagynak.
– Ő indította el Benedeket a katonai pályán, aki 1848/49-ben alatta szolgált Itáliában. Képességei révén gyorsan haladt előre a ranglétrán, a harctéri teljesítményével 1849 tavaszán lett tábornok.
– Ezek szerint nem volt elkötelezett magyar érzelmű.
– Hogy a szabadságharcban, különösen az elején ki melyik oldalra állt, azt sokszor a körülmények döntötték el. Köztudott, hogy V. Ferdinánd nevében a nálunk állomásozó idegen ajkú csapatoknak is sokáig el kellett fogadni a magyar hadügyminisztérium utasításait, és végül „akaratlanul” is sok nem magyar ajkú tiszt került a honvédségbe.
– Benedek viszont Itáliában szolgált, s az ottani magyar sorkatonaságból senki sem csatlakozott az olasz felkelőkhöz, rebelliseknek tekintették őket.
– Szerintem itt sem állt volna Kossuth mellé, mert azokhoz tartozott, akik a birodalmat összetartó, nemezek feletti hadsereget és tisztikarát tekintették hazájuknak, és a császári akaratot legfőbb vezérelvüknek.
– Még sem lehet összevetni őt például Haynauval…
– Rendkívül összetett személyiség volt, de katona és nem politikai rendcsináló. Az osztrák tábornokokkal szembeni elvárásoknak meg kellett felelnie, bár maga sem mindig értett velük egyet.
– Látta, hogy a hadsereg elavult tudású tiszti és főtiszti karával nagy problémák vannak, ami később az első világháború katasztrófájáig vezette a hadsereget. Albrecht főherceg mellett az akkori idők legjobb osztrák tábornoka volt, aki osztotta Miksa főhercegnek, a császár öccsének nézetét, hogy az arisztokrata tábornoki gárda zömét alkalmatlansága miatt legjobb lenne egyszerűen agyonlőni.
– Ez a gyakran hiányos képzettségű társaság főnemesi rangja alapján szabotált parancsokat, ami rengeteg ember életébe került. Ezt ő helyzeténél fogva nem mondhatta ki. Soha nem érte el a legmagasabb rangot, bár jó tábornok, de nem elméleti, hanem harcoló katona volt.
– Gyakran első vonalban küzdve vezette a rohamokat, Szőregnél súlyosan meg is sebesült. Elméleti művei nem voltak, szemben 1866-os legyőzőjével, a porosz Moltke tábornaggyal, aki viszont soha nem volt csapattiszt.
– Az 1859-es olasz háborúban egyedül Benedek tűnt ki az osztrák hadseregből, Solferinónál neki köszönhető, hogy a megvert osztrákok rendben vissza tudtak vonulni. Emellett személyes bátorsága, durva modorával leplezett embersége miatt is tisztelték, szerették a katonái.
– Kiss Ágoston jászladányi tanító a Jász Múzeum által kiadott emlékiratában leírja azt az esetet, amikor megélhetés híján egykori katonájaként segítségért fordult az épp Magyarország katonai kormányzói tisztét betöltő Benedekhez
– A tábornok a maga nyers módján tárgyalt vele, de haladéktalanul pártfogásába vette és gondoskodott róla. Sokszor fellépett a közkatonákkal brutálisan viselkedő tábornokokkal szemben, 1866-ban pedig saját pénzből egész századokat vendégelt meg egy-egy korsó sörre.
– Végül minden erénye mellett kegyvesztettként szinte nyomorban végezte életét.
– 1859 után ő volt a birodalom legnépszerűbb katonája, és ez okozta a vesztét. Ferenc József az erőviszonyok ismerete nélkül keveredett háborúba a poroszokkal, amihez Benedeket szemelte ki fővezérnek.
– Egyébként ennek is van szolnoki emléke, a Gólyánál álló obeliszk. Városunk háziezredének, a 68-osoknak a katonái ezredparancsnokostól ott véreztek el Benedek utolsó csatájában, a porosz-osztrák háború königgratzi katasztrófájában.
– Erről a tábornok nem tehetett, mivel az osztrák és a porosz haderő közötti minőségi különbség tudatában az utolsó pillanatig igyekezett visszatartani az uralkodót a kilátástalan kalandtól. Miután nem járt sikerrel, legjobb tudása szerint igyekezett megfelelni feladatának.
– De nem tudta megakadályozni, hogy az osztrák lovasság és tüzérség kiváló szereplése ellenére hadereje ott vesszen a modern fegyverekkel felszerelt, kiválóan felkészült porosz gyalogság fölényes tüzében.
– Végül szándékosan kereste a halált, de meg kellett élnie, hogy a császár helyett a vereség felelősségét viselje. Haditörvényszék elé állították, ahol császárja védelmében minden vallomást megtagadott.
– Csak az uralkodónak lett volna hajlandó jelentést tenni az eseményekről. Ferenc József ugyan leállította az eljárást, de soha nem fogadta, és nem mondhatta el igazát.
– Hátralevő éveit feleségével szerény körülmények között élte le Grazban. A fennmaradt emlékek szerint kopottan járt, szerény nyugdíjából a város szegényeit támogatta.
– Személyét Szolnokhoz 1849-es és 1866-os szereplése is köti, és semmi okunk rá, hogy rossz emléket őrizzünk róla. Tisztességes ember, jó képességű tábornok volt, aki a császárja helyett viselt felelősség miatt saját lelkiismeretének lett áldozata.
Benedek tábornok fennmaradt emlékezete
„Durva és paraszt volt Benedek mindig, s az volt ekkor is, mint kényúr, fitymálva beszélt a szerencsétlen város lakóival s nemcsak hogy azt mondá nekik, hogy ha egyetlen katonájának is bántása leend, a szolnokiaktúl az egész Szolnokot porrá égeti, hanem müveletlenségét és brutalitását eklatánsan demonstrálta avval, hogy a gymnasiumi Igazgatót, és a város bíráját fegyveres örízet alatt tartotta”. (Közli Somogyi Imre)
Szolnoki ferences Historia Domus, háztörténet némileg békésebbnek írja le a tábornokkal való találkozást, de abban mindkét tudósítás megegyezik, hogy túszként egy időre lakat alá tette a küldöttség több tagját.