Vágó Pál fia „bábáskodott” a műhorizont születésénél

Ez a mesterséges horizontnak nevezett szerkezet éppen olyan fontos, mint a hajózásban az iránytű. A repülés hőskorában azonban még nem álltak rendelkezésre ilyen alkotások, ezért követelt oly sok áldozatot a géprepülés a kezdeti időszakban.

Ha megnézzük a szakirodalmat és az internetet, a műhorizont felfedezőjének bizonyos Lawrence Sperry nevű amerikait említenek, és csak elvétve fordul elő a magyar feltaláló, Vágó Pál neve. Ő számunkra azért is fontos, mert a jászapáti származású, méltán elismert festőművész, Vágó Pál fia.

A rendelkezésre álló adatok szerint az ifjabbik Vágó Pál Budapesten született 1889. május 21-én. Középiskolai tanulmányait a piaristáknál végezte, majd a József Nádor nevét viselő Műegyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát, 1929-ben pedig műszaki doktorátust kapott. Több találmány is fűződik a nevéhez, mégis a legismertebb a műhorizont megalkotása.

Az egyetemen a világhírű tanár, Bánki Donát vezette kutatócsoport révén került kapcsolatba a repülőgépek irányítását megoldó stabilizátor kísérleti munkáival. Ami nem sikerült Bánkinak, azt megoldotta tanítványa, Vágó Pál.

Az ifjú mérnök először egy búgócsigára hasonlító szerkezetre gondolt a probléma megoldásához. Azután inkább a nagy sebességű pörgettyű (giroszkóp) által nyújtott lehetőségeket fejlesztette tovább.

A háromtengelyű pörgettyű ugyanis igyekszik megtartani eredeti helyzetét, így a körülvevő szerkezeti elemekhez viszonyítva a gép térbeli helyzete a műszerfalon láthatóvá válik. Vágó az elmélete alapján meg is szerkesztett egy ilyen pörgettyűt, és egy hozzá kapcsolódó szervomotort. Így sikerült a repülőgép stabilizálását megoldania.

Találmányát Melczer Tibor adjunktussal és Rudnay Egyed gépészmérnökkel közösen benyújtotta a Szabadalmi Hivatalhoz 1913. május 10-én „Stabilizáló berendezés” név alatt. Egy év múlva, 1914. május 25-én meg is jelent a hivatalos leírás a szerkezetről.

A bevezető részben a következőket írják: „A jelen találmány stabilizáló berendezés járműveknek, első sorban repülőgépek stabilizálására…” A probléma csak abból adódott, hogy Vágó találmányát elmondta a hadsereg egyik meghatározó személyének, Eyb Rudolf főhadnagynak.

Ő azután jelentést írt az illetékesek felé, akik teljes közönnyel fogadták az újítást, hiszen mint mondták, a levegőben „kurázsi kell”, nem tudomány.

Még javában zajlott az I. világháború, amikor 1917-ben Vágó Pál a bécsi Műegyetemen meghallgatta egy Drexler nevű német mérnökkari főhadnagy előadását és bemutatóját a repülőgép stabilizálásáról. Lássanak csodát! A készülék nem volt más, mint az általa kitalált műhorizont.

A magyar feltalálónak azonban némi elégtételt jelentett, hogy az ő irányításával készültek külföldön a Zeiss-művekben a légi fényképezés korai eszközei, amelyeknél már a giroszkóppal vezérelt szervomotorokat is felhasználták.

1921-ben pedig az Autó Motor nevű újságban a következő cikk jelent meg róla: „Vágó Pál mérnök, az európai hírű magyar szakember, kinek lapunkban is több értekezésében is ismertetett gyroskop-elmélete általános feltűnést keltett, már 1919. december óta külföldön tartózkodik, hol egy világhírű precíziós műszergyárban az ő felügyelete alatt építik rendkívül érdekes konstrukcióját, a gyorsításokra érzéketlen gyroskopot…” Valószínűleg a müncheni Decker-féle gépgyárra célzott a cikk írója.

Vágó Pál több elismerést is kapott találmányaiért és műszaki munkásságáért. Nagy kár, hogy mindezt beárnyékolja későbbi politikai tevékenysége, ezért 1945 után menekülnie kellett. Buenos Airesben hunyt el 1982. november 10-én, 93 esztendős korában.