Huszonhetedik borversenyét rendezte a szolnoki gazdakör

Tevékenysége és jószolgálati munkássága a határon túlra is kiterjed. A gazdakör a közelmúltban megrendezte hagyományos, immáron a huszonhetedik „nemzetközi” borversenyét.

A rendszerváltást követően alapított, jelenleg negyvenhat tagot számláló, Serfőző Imre által elnökölt Bereczki Máté Gazdakör szerves része a szolnoki térség déli városrészének.

Tősgyökeres szandaszőlősi, de a rákóczifalvaiak, sőt, még az újfaluiak is iciripicirit magukénak érzik az agrár- és gasztrokultúrával foglalkozó csoportosulást. Már csak a hasonló, vagy talán ugyanolyan klíma- és talajadottságok okán is.

A civil szervezet a „szolnokiságát” úgy éli meg, hogy számos városi rendezvényen képviselteti magát. Ám nem csupán a helyi események résztvevője, hiszen rendszeresen megjelenik országos agrárkulturális eseményeken, sőt, évtizedek óta szoros kapcsolatot, barátságot ápolnak felvidéki, délvidéki és kárpátaljai, elsősorban magyar ajkú közösségekkel.

Nos, a határon túl, magyarok lakta régiókból is érkeztek vendégek a gazdakör által jegyzett, február utolsó hétvégéjén, a szandai művházban megrendezett huszonhetedik borversenyre. S ha már megmérették saját háztájukon termett, s igényesen bepalackozott szőlőleveket, néhány fényes érmet ki is érdemeltek a nedűikkel.

No, de! Ha csupán számadatokkal lenne mérhető a bormustra, akkor elmondható: ez évben 87 borminta érkezett (37 fehér, 11 rozé, 39 vörös). Szolnokról és környékéről 45, más hazai térségből 22, határon túlról 20.

Közülük 44 kapott arany-, ezüst- vagy bronzminősítést (többségük alföldi borok), hat pedig különdíjas lett. A bírálóbizottság tagjai jeles és neves borlovagok és sommelierek voltak, kik szavára és ízlelőbimbóira sokat kell adni.

De mit is ér az alföldi bor? Erről kérdeztük Kultsár Pétert, a bírálóbizottság egyik tagját:

– A síksági borok minősége évről évre egyre jobb – állítja a sommelier.

– Ha jó a talaj, a tőkéket megfelelően éri a nap, ha a széljárás kedvező és a csapadék is elegendő, akkor szinte már csak a termelőn múlik, milyen lesz a szőlőből kinyert bora.

Az Alföldön a homokos talaj kiválóan alkalmas szőlő- és bortermesztésre, no persze a lankás, dombos, hegyes vidékeken egyéb körülmények is hozzájárulnak a magas minőséghez – magyarázza Kultsár Péter.

A gazdaköri borversenyen minősített bormintákkal kapcsolatban a bírálóbizottság tagja kifejtette:

– A korábbi években több jobb minőségű fehér bor került az asztalunkra. Azt érzékeltük, hogy sokan stabil, biztos borokat akartak versenyeztetni, ezért az utolsó fázisban, a ledugózás előtt kicsit kénezték azokat, rontva ezzel az illatokat és zamatokat.

A rozéborok nagy átlagban kiválóak voltak és a vörösek tekintetében is elégedettek voltak bírálótársaim – mondta a sommelier.

Annyi bizonyos, a verseny végkimenetele nem szegte kedvét azoknak sem, akik ez évben nem értek el jó eredményt.

Legalábbis az eredményhirdetést követő esti mulatságon kizárólag piros pozsgás arcú, víg kedélyű asztaltársaság mustrálta tovább a kis háztáji borfelhozatalokat.

A témával kapcsolatban véleményt is írtunk, melyet ide kattintva olvashat el.